Ne legyen vége a mesénknek
Álmodtam veled, mint minden éjjel,
álmodtam egy rózsaszirmos világot nekünk.
Jöttél felém fehér lovon,a ködön át,
szívem dobbant , sóhajom magasra szállt.
Felém nyújtottad kezed, csalogattál,
s én lóra pattantam veled, nem tiltakoztam.
Száguldozunk a boldogságunk hona felé,
s nem érdekelt ki mit gondolt, s miért.
Tudtam ez a perc, ez a pillanat csak a miénk,
te vagy a hercegem, szívszerelmem.
A hercegnőd pedig én vagyok,
neked születtem, szívem veled dobbog.
Őrzöm a tüzes csókodat a számon,
míg élek, sosem feledem , bennem él örökké.
Véremben csörgedezel, mint a kis patak,
hol fáradtan pihenni térünk,fejem válladra hajtom,
kéz a kézben , szerelmesen andalogva sétálunk.
Nézzük a tiszta patak vizét, csodaszép átlátszó,
hallgatjuk a madarak énekét, mely most csak nekünk szólt.
Arcunkat lágy szellő simogatja,becézgeti édesen,
szemünk fénylik, arcunkon boldogságpír ragyog.
Nem akarom,hogy véget érjen,kell, hogy mindig így legyen,
ne rombolja le a végzet az álmot, ne legyen vége a mesének!
Akarom, hogy örökké tartson, ez a szerelem megmaradjon!
Maradj a hercegem,maradj meg nekem kedvesem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése