Télben a nyárból melegszem
Amerre nézek, fehér és fagyos az út,
hideg van, és szürke köd,
a felhők háttérbe vonultak,
a nap sem melegíti fel a tájat,
a fákon nem kismadár, zúzmara ül,
szívem bánatos, téli magány lepte,
a nyárnak tovatűnt az emléke,
de én emlékszem minden pillanatra,
emlékszem, hogy öleltél a parton,
súgtál fülembe csábító, vérlázító szavakat,
forró, tüzes csókjaid arcomon landoltak,
kezed mohón elindult felfedezni testemet,
gondolatom elkalandozott, ó Istenem de jó volt,
puha, bársonyos, és meleg,
csupa szenvedély , izzó láva, szerelem,
emlékszem,
s most a zord télben a nyárból melegszem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése