A költő ír, mert írnia kell,
érzéseit így mondja el,
mit másképp kifejezni nem tud,
leírja, s a gondolata útnak indult,
szárnyal , rója a sorokat,
most nem néma, nem hallgat,
leírja bánatát, örömét,
tudja az olvasó letörli könnyét,
a költő a lelkét adja a sorokba,
a szívét fonja szép csokorba,
szinte világgá kiáltja fájdalmát,
ha sors űzött vele rossz tréfát,
de világgá kiáltja az örömét is,
mert néha azért boldog ő is,
hallgatag emberből lesz közszereplő,
beszélnek szavai, hős lesz ő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése