Ha majd értem sírnak a fák
Most még látom az óriási fákat
melyek az úton állnak,
érzem a szél gyengéd fújását,
mely lengeti , cirógatja a lombokat,
hallom a jajszót, a gyász szavát,
melyet titokként rejtenek a fák,
a könnyekről, fájdalomról,
ők tudnának beszélni,
hisz jó pár éve nézik végig a gyászt,
kísérik el a holtat végső útjára.
Láttak milljó szenvedést, fájdalmat,
összeroskadt boldog életeket,
álmokat, melyet elrabolt orvul a halál,
most még nem engem siratnak,
én siratok életet, álmot, vágyat,
szerelmet, még nem nekem suttognak
a fák, de tudom, mennem kell egyszer,
jól tudom, ez lesz a végső utamon,
szél fúj majd, könnyük hull a földre,
rezdülnek az óriás lombkoronák,
sírnak majd értem az úton,
kétoldalt az ezeréves fák!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése