Régi óda
Fülembe zeng egy ének egy lágy dallam,
a sors mindig ismétli önmagát,
rég hallottam, oly rég volt már,
mikor még önfeledt volt az élet,
móka, boldogság, kacagás,
szemünkben vágy, titokzatos jövő,
tehetség még csillogott íriszünkön,
fakult fénykép őrzi ifjúságunk,
szívünkben rejtjük régi önmagunk!
Fülembe zeng az ifjúság ódája,
hallom még, de oly messzinek tűnik,
mi sorsunknak örök bohócai vagyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése