Pihenni jöttem én ide, ide eléd, alkonyatkor,
hol a felhők izzanak ,lángcsóvában nyugszik a nap,
elhagytam a város zajos forgatagát,
nem nyüzsög körbe itt nyugtalan ember tömeg,
átölel a csend, hív,magához láncolva a hegy,
szemem a békét látja ott ,ott fent magason,
nyugalmat áraszt felém az óriás csoda,
szépség, ártatlan, tiszta bájjal,
szerelmet szülve képzeletemben,
csak nézem, nézem, s mélyeket lélegzem,
nem fertőzi lélegzetem a szmog,
fenyvesek illata járja át tüdőm,
szeretlek hegy, szeretlek örökké,
magányomban csak te boldogítasz,
te oly vagy mindig, mint álmaimban,
szabad, titokzatos, legyőzhetetlen,
s ha boldogtalan vagyok, jövök hozzád,
te üzensz ,hívsz, békéddel megvigasztalsz,
fájok? hát nálad már gyógyírt találtam rég,
pihenni jövők ide, hol felettem tornyosulsz,
hol a fény beragyog, hol én is szabad vagyok veled!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése