Régi hópelyhek
Örülni kell a téli hóesésnek,
mert a táj már békésen szendereg,
hiszen lázasan készülődik minden,
ünnepi díszt ölt emberi lelkekben.
Mert a zord télben, minden felragyog,
szeretet éled fel, rossz múlt halott,
csilingelve köszöntenek holnapok,
emlékek reményként dalolnak ott.
Éled bennünk újra hát a gyermek,
ha a hó szitál, szalad a képzelet,
szánkó ébred, pedig rég feledve
mély álmot aludt, jól elrejtve.
Kacag, hallod, kacag a múltad,
hol fagyott kézzel a hógolyót gyúrtad,
örülsz újra, mindig a hóesésnek,
feléleszti benned ifjú énedet!
Zúzmara fák ágain, süvít a szél,
a tél nekünk így regél, így zenél,
jégvirág nyílik tulipán helyett,
fenyő illat van már , ünnep közeleg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése