Szonett. 111.: CXI
Írta: Ács Nagy Éva
Nekem éltető elem szerelmed,
vágyom rád mindig, érted szomjazom,
ott álmomban is simogat kezed,
akarom a gyönyört, tűzre vágyom.
Felettem felhők , tán zápor készül,
sorvadok , lelkemben vad vihar dúl,
vagy csak képzelet, mit elmém szül,
nélküled fázom, szél szemembe fúj.
Idő, miért rohansz , mondd fejvesztve,
miért van az, hogy te sosem fáradsz el,
csak rohansz szerelmeket temetve,
könnyeket csalsz szemekbe , fáj ki él.
Arcomon lángolnak emlék csókok,
lázban égek el ,becsapva vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése