Ács Nagy Éva
Prózavers
Kezdett és vég
Prózavers
Kezdett és vég
Minden ott kezdődött azon a Novemberi napon , mikor éltem romokban hevert,lebegtem ég és föld felett, Elhagytál, veled mentek az álmaink, vágyaink, magaddal vitted az ölelést, a testi érintést. Kopár álmok kísértenek azóta, nincs éjjelem, nincs nappalom.Fázom, már nem ölelsz át, nem szólsz, gyere kedvesem, bújj hozzám!Csak száraz avar maradt nekem, felettem nem nyílnak virágok, nem rügyeznek a fák többé, sötét lett, élettelen a vágy!Lassan apadok, medrem száraz, hol nem terem új élet többé, kihalt belőlem minden mi te voltál!Hiába mondják ,az idő minden sebet begyógyít, de az enyém nem gyógyul, nem forr össze, inkább folyton felszakad!Fájok, belülről, ott ahol nem látja senki, magamban hordozom a tüskét!Egyedül sorvadok, penész érleli reményem, fájok és fájok, érzem itt a végem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése