Valamikor régen, hős szerelmesek
szerenádot adtak a lantjukon,
vágyódott csók landolt a dalnokon.
Valamikor régen , négy kéz játszott
a szalonban egy fehér zongorán,
s vágy lobbant fel cserepes ajkakon.
Valamikor régen , a bálba mentek
a lányok, sorban állva, türelmetlenül várták,
vajon ki lesz az ő igazi párjuk.
Valamikor régen, cigányzene szólt az éjben,
csábításra indultak a legények,
a közeli kiskocsmába dúdolva betértek.
Valamikor régen, divat volt a romantika,
hegedű szó kísérte a vallomásokat,
kalapra tűzött rózsa jelképezte a hódításokat.
S ma discóban unottan állnak a lányok
egy éjszakás kalandra, kéjre várva,
kinek előbb sikerül az a menő máma.
Eltűnt a fény, az igazi romantika,
ma már nem szól szerelmeseknek a lantja,
hegedű sír, magányos lett már,sötét az éj,
bálba ma már senki sem jár,
nyugdíjba ment a cigányzene is,
csak az öregek, nosztalgiáznak kicsit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése