Örökre őrzöm
lépteit óvták a csillagok,
tetteit, védte a nap,
éjszaka kísérte a hold,
nappal, felhőn lovagolt,
szabadságra termett,
mint a madár, oly szabad volt,
de álmában én voltam vele,
belopta magát szívembe,
ott örökre őrzöm, az enyém,
nem adom senkinek sem én!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése