SORSOM KIJELÖLVE
Szonett. 112.CXII
Írta: Ács Nagy Éva
Szonett. 112.CXII
Írta: Ács Nagy Éva
Minden mozzanat rád emlékeztet,
hiába telt el már sok-sok idő,
bennem nem halhat meg a szeretet,
szívemet nem takarja fekete kendő.
Érzem én még jól a csókjaidat,
hallom, hogy suttogsz nekem az éjben,
ízlelem lelkemben a szavakat,
melynek zamata nem veszett szélben.
Nincs értelme futni, jövőm nehéz,
menekülni azt már lehetetlen,
nélküled nincs is, nem édes a méz,
minden mi íz, hirtelen íztelen.
hiába telt el már sok-sok idő,
bennem nem halhat meg a szeretet,
szívemet nem takarja fekete kendő.
Érzem én még jól a csókjaidat,
hallom, hogy suttogsz nekem az éjben,
ízlelem lelkemben a szavakat,
melynek zamata nem veszett szélben.
Nincs értelme futni, jövőm nehéz,
menekülni azt már lehetetlen,
nélküled nincs is, nem édes a méz,
minden mi íz, hirtelen íztelen.
Pedig feledni kéne, jól tudom,
haladni, de mást szánt nekem sorsom.
haladni, de mást szánt nekem sorsom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése