Ács Nagy Éva
Tudom, hogy így lesz
Tudom, hogy így lesz
Büszkeség a fájdalommal vegyült
miért én szerethetem őt egyedül,
tudom én jól,kicsit talán ő is szeret még,
de eljön majd az a nap,mikor porrá válok,
mikor az univerzumban szállok,
nem leszek, nem létezem, s akkor majd
emlék lesz nevem, s egy nap majd végleg
könnyekkel szemében elfelejt!
tudom én jól,kicsit talán ő is szeret még,
de eljön majd az a nap,mikor porrá válok,
mikor az univerzumban szállok,
nem leszek, nem létezem, s akkor majd
emlék lesz nevem, s egy nap majd végleg
könnyekkel szemében elfelejt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése