Ács Nagy Éva
Prózavers
Békeszigeten
Prózavers
Békeszigeten
Csend vesz körül, és béke,nem zavar senki, gyönyörködöm, önként vállalt magányom csupa öröm. Nézem ahogy az alkonyat megfesti a vízfelszínét, s játszik palettájából színezi az ég bíborszínét.Csillagok táncot járnak a sötétedő égbolton,a hegyek mint sötét óriások, szinte föléjük tornyosulnak,. Valahol békanóta szól, boszorkányzene,mély érces hang, megijeszt, zavarja csendes elmélkedésemet.Félnem kellene talán, de nem félek, nincs mitől, ez a békesziget,a gonosz távol van, ide nem érhet . Nem csal be a hálójába,nem veszt el az útvesztőjébe.Magányom jó, fájna is tán, de nem ,nem hagyom, mindent mi külvilági kikapcsolom.Nem kell, ez itt elég nekem, lelkem megnyugszik, igen ezt kerestem.!Bolyongtam, mint holdkóros éltem során, s e kis eldugott helyen megtaláltam újra magam.Gondolatomban festek, színezek én is, ecsetemtől színesebb lesz az ég is, szívem is színesebben dobog,festek, s már nem is gondolkodom. Fürdök a sok tarkaságban, egyedül, csendben, ne zavard magányom, ne ébressz fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése