Haladj
különben végleg elveszel,
pillanat van, mit észreveszel,
az legyen maga a szerelem,
ki szívedben rég érlelődött,
mindig benned élt reménye,
hogy rátalálsz , rá hát végre.
csendben, hangtalan, nem szólt,
némán veled , utadon bandukolt.
megtalálva járod tovább utad,
hogy haladsz, és élsz , jó tudat,
legyőzve felépített örök tévhited
gyönyört kapod végre, fájdalom helyett.
könnyeid nem válnak többé vérré,
a mosolyod nem lesz közönyé,
nevetésed a boldogságod igéje
megszűnt a testeden uralkodó fájdalom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése