Remény született
Hideg volt a hajnal,
eső esett, áztam,
mégis türelmesen vártalak,
remegtem, szívem torkomban
dobogott,
de senkivel sem cseréltem volna el
az öröm pillanatát,
vártalak, a nap koszorút font körém,
sugaraival átölelt melengetve,
a hideg ősz után életet lehelt belém,
köröttem lassan a fény felszívta az
eső utáni pocsolyát,
most nem fázom,megjöttél,
már te melengetsz ,
gyönge testemet te öleled át,
szerelmes nyár várt ránk, és remény,
hogy lesz mindig te meg én!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése