Szabadság pillangó
( Ballada)
Valaha oly rég, még élt a rét.
tarka lepkék szálltak szerteszét,
boldogan virágról virágra,
csobbantak büszkén forró nyárba.
Valaha oly rég,szeretet élt,
a közöny tőle meg nagyon félt,
a sors mégsem kímélt meg semmit,
siker többé nem ért el senkit.
Sírás fojtogatja a mezőt,
alkony fosztogatja az erdőt,
haldoklik a természet léte,
kihal hát a pillangó lénye.
Valaha szabadnak születtünk,
de ma már rabigát viselünk,
várni kéne a szebb jövőre,
de félő semmi lesz belőle.
Valaha vágytam pillangó lenni,
szállni csak, hol nem tart fel semmi,
ébredve a földre zuhantam,
s ott végképp örökre elporladtam!
Eltűnt csodás pillangó álmom,
elillant, már csak törött szárnyon,
valaha oly rég, volt egy álom,
siratom, múltam , szabadságom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése