Vártalak, vártam, hogy beér a busz,
tudtam jössz vele,
szívem torkomban dobogott,
lábam meg-meg remegett,
fáztam, eső esett rám,
szél borzolta kuszára a hajamat,
összébb húztam a kabátomat,
és továbbra is türelmesen vártalak,
lábam béna volt, legyökerezett,
nem indult volna el semmiért,
még- még félóra, türelem,
s karomba vonlak kedvesem,
csókod majd felmelegít,
vágy, mint perzselő tűz bennem,
végig fut minden porcikámon,
ó Istenem!hol van már az a busz?
és akkor feltűnt a kanyarban,
megnyugodtam, de mégis nyugtalan voltam,
vajon nem csaptál be, tényleg érkezel?
nem álmodtalak? igazi hús vér leszel?
megállt a busz, megállt bennem a lélegzet is,
láttalak, integettél,én csak mosolyogni tudtam,
siettél felém, lábam indult már, indult! szaladt,
kezem ölelt ,szívemben mozdony zakatolt,
sóhajom gőzzé változott,
de hozzád simulva feledtem mindent,
az átsírt éjszakákat is,
remete magányomat temetni
jöttél, feloldani jégpáncélomat,
maradj, kért szemem, maradj örökké velem, nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése