Szonett::113
CXIII
Októberi széllel int az ősz búcsút,
Lábam alatt zizegő színes avar.
Madarak már némák, daluk csak zavar,
Tél szekere az úton sietve fut.
Minden komor, a tél uralkodni kész,
A nyár az ősz öröme lassan emlék.
Szürkül, fagy, az ég ködös, nem azúrkék,
Borús hangulat , fel a fejjel, nincs vész!
Télnek is megvan a maga szépsége,
Ne bánkódj, inkább szaladj ki a jégre.
Élj a pillanatnak, dalolj, virulj hát!
Fúj a szél, hull nagy pelyhekben rád a hó,
Várj, siklik a szán, nézd száll a hógolyó.
Fázol, kacagsz, vártad ,vágytad a csodát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése