Alkonyati csend vonul végig a nádason,
szél lágyan ringatja a csónakot a vízen,
némaság van, és én csak nézem a csendet,
s emlékezem,hallom a horgászok hajnali üdvözlését,
a csali csobbanását ,s aztán a csendet,
a várakozást ,lesz e kapás, jó fogás,
s hallom a nádas neszét, a békák brekegését,
a kacsacsalád reggeli ébredését,
s odébb a hattyúpár szárnyát kitárja,
fejét a víz alá dugja, szépítkeznek, indulnak körútra,
hallom még a nyár ezernyi örömének zaját,
a pajkos fiatalság dalát, önfeledten zuhannak a nyárba,
de most csend van, berregnek a hónapok,
hidegek a hajnalok, a nappalok, fagyosak az éjszakák,
de még hallom, fülembe zeng, a megért félszáz nyár,
alkonyodik, csend vonul a nádason,
alkonyodik, csend vonul át szívemen,
alkonyati csend bennem,ezernyi csend!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése