Lője le valaki a halált
Nem bírok már a munka hőse lenni,
a hajtás teljesen kiszipolyozz,
s különben is ,hogy legyek, hogyha görcsbe
rándul a kezem, szemem nem lát csak fényeket,
madárcsontú testemben a lélek csak remeg.
Fáj a lét, fáj a lélegzet, hát így hogy legyek?
pihenni kéne végre, de nem lehet,
mert nem érem meg a nyugdíjas éveket,
a halál véres csókot lehelt homlokomra már,
könyörgöm lője le valaki hát a halált!
Vagy nem lehet? Annyi mindenkit megöltek már,
pont őt miért nem tudja senki sem,
megöltek, királyt és hős daliát,
keresztre feszítették Isten fiát,
miért hagyták ki ebből pont a halált?
Isten teremthet új mezőt, hol elfér mindenki
ki egyszer megszületett,
nem értem én, ezt akkor miért nem lehet?
Nem akarok már a munka hőse lenni,
a gépek torz zaja mellett fogok megdögölni!
Süket fülem, béna, rothadó testemben
fárad a szív dobogás, piheni kéne végre,
hát lője már le valaki könyörgöm a halált!
Isten tudom megbocsájt, könyörgöm,
lője le valaki hát! Csak bátorság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése