Elmúlt a gyermekkorom anyám,
már hiába vágyom oda vissza,
fürtös hajamba ősz szál vegyült,
vágyaim, álmaim lecsillapodtak.
Öregszem, veled vénülök idő,
vészesen közeledik az út vége,
az elmúlás szele lengedezik,
ó Istenem, mivé lettünk, leszünk!
Bújnék még anyám ölébe,
aprócska , nemtudomka gyermekként ,
hol hittem még ,a világ is szép,
és hittem az ő szavát s a mesét.
Bújnék még anyám ölébe,
melegítsen, óvjon az ő teste,
csak még, pár pillanatra,
csak még, ha lehet örökre!
Anyám ,oly hideg itt ,kihűlt lelkem is,
már nincs remény, nincs mi felhevít,
feladtam, céltalan ,lézengő a létem,
anyám bújhatnék, kérdem?
Bújhatnék a gondok elől,
de tudom jól, hogy nem lehet,
hát erősként cipelem a keresztet,
gyáva nem vagyok, ki megfutamodik.
Elmúlt a gyermekkorom anyám,
de emléke még bennem lakozik,
jól emlékszem még illatodra,
vágyam gyermekként rólad álmodik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése