Ördögre vágyva
Magány, nem jó hogy van,
teljesen elferdíti létem,
torz bennem minden érzés,
nincs ki fogja kezem,
ki viharosan átöleljen,
vagy épp elküldjön a fenébe,
még az is jól esne most,
mert a csend nem zúdulna
özönvízként nyakamba,
hideg, oly hideg, megfagyok,
kérlek légy itt,most ha lehet
törd meg a magány érlelte jégcsapot,
amorf lelkem ezért imádkozik,
inkább veled az ördöggel,
mint remeteként angyalért esdni,
várni, várni, de erre nekem nincs időm!
Hát jöjj értem ördögöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése