Őrült gondolat fojtogat, szorítva torkom,
könnyek közt fuldoklom kezei között,
csápjai polipként körém fonódnak,
ebihalként ,csaliként , levegő nélkül
vergődöm csak, gyötör a légszomj!
Félek, magam vagyok a őrült vagy tán ördög,
pokollá tettem az életem ,fájtam, sebeket ejtettem,
régi énem meggyilkoltam, bitóra húzva testem,
majd vérszomjas vadak elé dobtam!
Sikolyaim önálló éltre kelnek,
harsognak , ereje oly mint az északi szélnek,
de nem hallja senki, nem is kell,
elég ha hallom én, vérem hamarosan
vámpírok italává válik, testem halovány,
jéghideg semmi , oszlásnak indult rég elmém,
Őrült vagyok, tudom, magam, magamba fojtom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése