Remény suhan át a sötét, sűrű erdőn,
a fölkelő nap fényei ,mint mécses,
átvilágítanak a szürke ködön,
nyújtsd kezed , nyújts felé a világnak.
Szeretet sugár, mely megrezdíti a lombokat,
a szele átjárja a zord , marcona tekinteteket,
erdők, mezők árnyai rám borulnak,
mégis hiszem, hogy szebb lesz holnap!
Börtönömből mint szabad madár kitörök,
felfelé szállok, fel a nap fölé,
tudom minden titkos erőt legyőzök,
s boldogan dalolok a fenyvesek között!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése