Ács Nagy Éva
Tánc át az életen
Prózavers
Tánc át az életen
Prózavers
Az asszony állt az ablaknál, kifelé bámult, bámult a semmibe.Csend volt, csend már régóta benne,de néha megtörte
magányát egy arra elhaladó autó dudálása, vagy hangos kerregése.Nézett maga elé, néha feleszmélt , reagált is a kinti zajokra, de amúgy semmi. Gondolkodott , azok a napok jártak az eszében mikor még hangos volt a kis ház ahol lakott.Volt móka, kacagás, játék, viccelődés, együtt volt a család! Ma már egyedül van, társa a négy fal, nem mozdul ki, minek, kinek, nincs értelme! Szánakozó tekintetekből elege volt már!Férje meghalt, gyermekei magára hagyták a gondjaival, bánatával. Néha a szél megmozgatja a kiskaput, akkor kifut, hiszi jöttek, de álma csalóka délibáb, rádöbben nincs értelme az életének!
magányát egy arra elhaladó autó dudálása, vagy hangos kerregése.Nézett maga elé, néha feleszmélt , reagált is a kinti zajokra, de amúgy semmi. Gondolkodott , azok a napok jártak az eszében mikor még hangos volt a kis ház ahol lakott.Volt móka, kacagás, játék, viccelődés, együtt volt a család! Ma már egyedül van, társa a négy fal, nem mozdul ki, minek, kinek, nincs értelme! Szánakozó tekintetekből elege volt már!Férje meghalt, gyermekei magára hagyták a gondjaival, bánatával. Néha a szél megmozgatja a kiskaput, akkor kifut, hiszi jöttek, de álma csalóka délibáb, rádöbben nincs értelme az életének!
Sokszor ott van azon a napon mikor minden rosszra fordult, igen azon a borongós
esős napon , akkor érte a családját a tragédia! Azóta ez szinte megállíthatatlan! Egyedül maradt, öröksége csak az adósság volt, és a közöny. Félt, fél most is, a bankok folyton hívogatják, bujkál, fel sem veszi a telefont! Csodára vár, de csodák nincsenek! Szemei fénytelenek, íriszén úr az állandó könnycsepp! Fakó , ráncos bőre, törékeny madárteste , szinte felkiált! Hogyan tovább! Nincs tovább! Feladom! De akkor egy árnyék suhant el mellette! Egy fejkendős néni! Ó nagyi ! te vagy? értem jöttél? Segíts már nem bírom terheim cipelni! Szívem fáradt , ekkora terhet már nem visel el! De legalább ne lennék egyedül! Sóhajt! S a nénike rá mosolyog, erős vagy kincsem, mindenkinél erősebb, tudom! és eltűnt a szeme elöl, el a végtelenbe! Igen Nagyi, igen , erős leszek ígérem! Az asszony végre megmozdult, bekapcsolta a régi ütött-kopott rádiót , zenét hallgatott, és táncolt, táncolt át az életen!
esős napon , akkor érte a családját a tragédia! Azóta ez szinte megállíthatatlan! Egyedül maradt, öröksége csak az adósság volt, és a közöny. Félt, fél most is, a bankok folyton hívogatják, bujkál, fel sem veszi a telefont! Csodára vár, de csodák nincsenek! Szemei fénytelenek, íriszén úr az állandó könnycsepp! Fakó , ráncos bőre, törékeny madárteste , szinte felkiált! Hogyan tovább! Nincs tovább! Feladom! De akkor egy árnyék suhant el mellette! Egy fejkendős néni! Ó nagyi ! te vagy? értem jöttél? Segíts már nem bírom terheim cipelni! Szívem fáradt , ekkora terhet már nem visel el! De legalább ne lennék egyedül! Sóhajt! S a nénike rá mosolyog, erős vagy kincsem, mindenkinél erősebb, tudom! és eltűnt a szeme elöl, el a végtelenbe! Igen Nagyi, igen , erős leszek ígérem! Az asszony végre megmozdult, bekapcsolta a régi ütött-kopott rádiót , zenét hallgatott, és táncolt, táncolt át az életen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése