Szeretet jöjj el végre!
December van, lábunk alatt roppan a hó,
fürgén szalad velünk az erdőre a szánkó,
a legszebb, legkecsesebb fenyőfa ránk vár,
hogy rátaláljunk, nem akadályoz meg határ.
S megvan végre, már messziről integet,
sudárságával felhívja a figyelmünket,
kecses tartása, szép örökzöld tűlevele,
szinte ránk kiált, gyertek gyertek ide!
Nagyapó most oly fürge és serény,
kimondani is ezt már oly nagy erény,
rég volt ilyen, tán még ifjú korban,
lába sem botlik meg a méteres hóban.
Fejszét ragad kezébe, s egykettőre,
a fenyő kidől, felkerül a kocsitetejére.
Anyóka boldog, arca pirospozsgás kipirult,
mint régen lánykorában, mikor még virult!
Hazaérve a fenyőnk kerül már a díszhelyére,
ragyog rajta betlehemi csillag ezerszínű fénye,
angyalok köré gyűlnek lágyan énekelve,
emberek sóhaja száll, szeretet jöjj el végre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése