Köd nélkül remény
Köd van, köd és beláthatatlan a vége,
alig látni, vagy szinte semmit, komorság az úr,
úr bennem is, a köd ráereszkedett elmémre,
nem gondolkodok, mert nem tudok,
nem akarok, köddé válok lassan én is,
leromboltad álmaim, miért? nem értem,
jól indult, túl jól ,nem kellett volna bíznom
ennyire benned, s most itt van még
ez a köd is bennem és előttem,
merre tovább? vajon merre menjek?
hol a helyes utam, hol az a hely
hol nincs több köd, nincs komorság?
most még ez van, elmém előtt köd szitál,
de az út végén valahol , igen ott
már oszlik a köd , a fény áthatol rajta,
és sugaraival melenget a nap végre,
van kiút, van remény a köd nélküli reményre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése