Még nyílnak a völgyben
Az élet megcsillogtatta szemeim előtt a reményt,
együtt voltunk mi család, volt szeretet ,
soha nem volt úr bennünk a magány,
gyöngyöző kacaj kísérte lépteink,
amerre mentünk virágok nyíltak,
madarak szerenádot daloltak nekünk,
ma már a sors másképp rendelkezett,
csonka család, hol mint bíró a végzet ítélkezett,
megtépázta a kacajt, letörte madaraink szárnyát,
de soha nem adom fel, soha nem mondom, hogy soha,
mert tudom egyszer valahol ugyanígy lesz!
"Még nyílnak a völgyben kerti virágok!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése