Véges szerelem
Nyugodt vagyok, te őrzöd álmom,
hozzád simulok, s boldog vagyok,
szeretsz, érzem, mert szívedből áradó
dobbanás jelzi vágyadat irántam.
Óvsz s én is óvlak, harcolunk az idővel,
mely nekünk sajnos nem végtelen,
szemed csillog ha rám nézel,
vibrál benne a féltés, az aggódás.
Karod ölel, nem enged el, mintha
mintha megtudnád akadályozni azt,
ha menni kell majd hosszú utamra,
könnyezve rántanál vissza, tudom jól!
Szeretsz, hát tudd én is szeretlek,
félek nagyon, féltem szerelmünket,
de most még, még nyugodt vagyok,
te őrzöd álmom, őrzöd itt nekünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése