Hantok alatt
Fáradt vagyok kicsit, megpihennék,
erős karjaidban csak pihegnék,
érezném szívednek dobbanását,
nem arcomon eső koppanását!
Fáradt vagyok én már oly régóta,
elmémhez szól csak egy régi óda,
érzem az ajkamon csókjaidat,
mely felőrli az ép vágyaimat.
Fáradt vagyok kicsit, hagyj most élet,
másvilág az mit én most remélek,
hantok alatt vele lenni újra,
hantok alatt végleg összebújva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése