Ünnepet mindig
Ünnep van itt ma, igazi ünnep,
víg móka, kacagás, együtt vagyunk,
de beárnyékolja egy múltbéli pillanat,
hirtelen csend lett , halk szívdobogás,
kezeink összefonódtak s éreztük itt vagy,
lenge szellőként vonultál át a szobán,
körbelengve minket, érintve összefonódott
kezünket, a karácsonyfa fénye megvilágított,
szinte láttuk a rég nem látott alakod,
szád sarkában mosoly született,
ránk néztél, s szemed velünk nevetett.
ó Istenem kacagtál! mélyről jövő sóhajaid között,
bennünk a perc megállt, s akartuk maradj itt velünk!
Ünnep van ma itt, rég feledett igazi ünnep,
legyen hát ünnep nekünk, fogd meg kezünket!
De elmúlt a varázs, ahogy éjfélt ütött az óra,
hajnalodik lassan, s te eltűnsz kakasszóra,
csend van már, örök csend bennünk,
szívünk mécsese nélküled lángol,
de éltet minket és téged, éltet a szeretet,
mely legyőzhetetlen, ellene harc nincsen!
Tudom eljössz megint, mindig és újra
ha jön, ha nem az ünnep, mert ha itt vagy igazi ünnep!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése