Elkeseredve
( még mindig)
szomorúan, búsan telnek a napok,
rájöttem hát, semmit érő vagyok,
miért emelik fel a nyugdíjkorhatárt,
ha ötvenévesen, nem kapok munkát,
ha kiejtem, hogy ennyi éves vagyok,
arcokon látom suhanni a bárgyú mosolyt,
kinek kellek én, pedig dolgozni szeretnék,
bizonyítanék, ha megengednék,
de nem, csak legyen türelmes , várjon,
s várok, de türelmem fogytán, majd kiabálok,
leírtak engem, már nem kellek, leírt az állam,
itthon meg szép lassan felkopik a állam,
őrjöngve felemészt a tehetetlenség,
kiáltok, kérdem én nem volt még elég?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése