Ács Nagy Éva
Hiszem kedvesem!
Szóltam, de válasz nélkül maradtam,
néztél csak, s a szó mintha pusztába kiáltott volna,
tudtam, hogy inkább most örülni kellene ,
mert mindent adott nekünk a sors,
örök fényt, boldog kacagó tavaszt,
de időt nem, türelmet nem, mert mindent akartam,
az eltékozolt ifjúságot, a nélküled telő napokat,
feledni akartam a keserv könnyeket,
a megvető, irritáló nevetéseket,
de a múltat átírni sajnos nem lehet,
szóltam, válaszod nem jött át nekem.
vagy szóltál? csak én nem értettem,
szóltál? kedvesem ketten elérjük a lehetetlen!
Hiszed ?Hiszem kedvesem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése