Fájdalommal kezdtem az évet

Ács Nagy Éva
Fájdalommal kezdtem az évet

Ma elkezdtem írni, rég nem írtam, ez az évem nem jól kezdődött,fájt minden, fájt a létem, a levegőben szenny terjengett. Elvesztettem a reményt, hogy jobb évem lesz,mert a sors rácáfolt! Akkor sújtott le és oda amikor és ahol nem számítottam rá. Üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, de csak halkan a könnyeimet nyeltem le, szemem vörös volt már, erőm sem volt sírni. Nem volt értelme, az új év elvette tőlem azt kit dédelgettem, igaz nem ember volt, csak egy kiskutya, de pont olyan mintha a családtag lett volna! Nem kímélte kis törékeny testét, fájdalmaival én is fájtam, halálával én is meghaltam! És akkor megint kaptam még egy pofont, kaptam egy másik kiskutyát, boldog voltam, de fájdalmam csak részben enyhítette. És ő is beteg lett, kiáltottam magamnak, ez mi , ez egy rossz átok, miért ver a sors! De úgy néz ki ő megmenekül,de még nincs teljes gyógyulásban. Tudom sokan kinevetnek, hogy ezért is szenvedek, de nem értem , hogy ők mit vétettek. Ha hibáztam az én hibámért engem büntessen meg a jó Isten, ne ártatlanok szenvedjenek, és én csak megint fájtam.Sokáig úgy gondoltam, nem írok, nem birok írni, de ma úgy döntöttem igenis írnom kell mint eddig! Kiírni az örömöm a fájdalmam és akkor megint minden rendben megy tovább.Csak belül égek, belül ott valami megint megszűnt létezni, mint már számtalanszor. Nem tudom miért kínoz folyton engem, vagy nem is kínoz , üldöz, az utamba kerül a fájdalom.Megtanultam a sors leckéjét, felfogok állni, mint máskor, erősebb leszek mint máskor, esküszöm! A hitem nem törte meg, mert nem engedem, ö az enyém, hiszem, hogy jobb lesz egyszer, hiszem , hogy mindezt amit rám mért , nem véletlenül tette, oka volt és van rá! Talán edzetté akar tenni , szándéka van velem.Nos akkor állok elébe, nem menekülök,szembe szállok veled bárki is legyél, nem adom meg könnyen magam! Itt vagyok. Itt leszek, hiába zúzod szét az álmaim, hiába töröd meg vágyaim, élek, és harcolok veled elkerülhetetlen sors és tudom nyerni fogok!