Értettek , nektek!
(Szüleimnek)
Álltam ott előtettek, fent a színpadon,
kezembe fogtam a verseim,
szívem oly nagyon dobogott,
tudtam, megszólalni is alig tudok,
fáztam,remegtem, a kocsonya sem
remegett jobban , anyámra néztem,
s rögtön megnyugodtam!
Apám pillantása, felemelt az égig,
remegésem , félelmem csillapodott,
két ember jelenléte, kiket szeretek,
oly nagyon, megnyugtatott!
a tengernyi moraj , mi bennem uralkodott,
látványuktól, végleg csillapodott,
álltam ott, félve, de büszkén,
hogy nekik mondhatom, nekik mily hálás vagyok,
felneveltek, mellettem álltak mindig!
Szenvedéseimet velem szenvedték végig,
boldogságomban táncot velem roptak,
értem minden fájdalmat eldobtak!
gyémántkönnyek hulljanak most,
keserű bánat könnyek helyett ,
virágok nyíljanak kint az ugaron,
s száraz mederben újra víz fakadjon,
de ha mégis egyszer ha menni kell,
hát én is tudom, hogy veletek megyek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése