és
Hajdinyák Anita.
Élve eltemetve
Szívem kiégve, fájón zakatol,
már halkulnak a szép gondolatok.
Hamarosan béke lesz talán,
mert nincs értelme harcolni már.
Elfogadom -mit rám mért a sors,
már egyre halkabban zakatol.
Már nem is érzem a fájdalmat,
nem érzékelek semmit sem.
Fel sem fogom a pillanatokat,
nem értem én, ha hozzám szólnak.
Üres vagyok, üresek a szavak,
néma vagyok, nem csalogat a hajnal.
Nem süt szemembe a nap,
csak a szél, a vihar, mely felöklel,
odébb löki görcsös testemet,
odébb, hol a föld majd befogad,
és elevenen eltemet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése