Már megint elengedtelek
Oly rég láttalak , rég öleltelek,
s ma éjjel álmodtam, felőled,
rossz álom volt, nagyon zavart,
fájtam, sírtam, s felébredtem,
nappal nem gondoltam rád,
próbáltam elterelni a gondolatom,
s egyszer csak váratlanul megjelentél,
rád néztem, szólni is alig tudtam,
nyeltem lefelé folyó könnyeim,
öleltelek némán, maszatos arccal,
ez a párhónap nélküled maga volt
a pokol, ez maga volt a vég,
s most itt vagy újra nekem,
úgy szorítottalak magamhoz, már fájt,
hittem vagy szerettem volna,
mindig így maradj nekem,
de menned kellett megint,
szívem fájt, hangosan zakatolt,
s én zokogva újra elengedtelek,
mert ez az élet nekem és neked!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése