Sóhaj volt
Dörgött az ég, hittem vihar van,
pedig csak sóhajtásom szállt fel
az égig, sóhajtok, jó hangosan,
fáj minden, fáj a létezésem,
gyülekeztek fejem felett a lidércek,
sóhajtok, hörgök, nem kímél a sors,
úgy mar szívembe, mint jó erős bors,
sóhajtásom nyomában töredék marad,
ledönti a jól felépített várakat,álmokat,
romhalmazom tetején, fújdogál a szél,
arcomat könny marja, áztatja,
üvöltésemet csak magány hallja,
sóhajtok, még- még -még lehet,
mert holnapra tán nem lesznek kőhegyek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése