Köpenybe vasalt rímeim
Elfáradtak bennem a szavak,
nincs ihlet, a gőz kiszipolyozott,
mintha agymosást végeztek volna rajtam,
érzem én, félig meghaltam,
a hőség elvette énemet,
köpenybe vasaltam a rímeket,
műtősruhabán nem születik múzsa,
napi robot után, nem működök én rendesen,
kérdem én, kell hogy így legyen?
mi van ha maga a hulla a költő,
halott nem ír, nincs olyan emberöltő,
nem hallom ha madár énekel,
csak a fülemig a gépek zaja jut el,
kezem -lábam dagadt,
torkom száraz, bennragadtak a szavak,
fájok, száz sebből állok,
élre vasalt nadrág szemeim előtt,
nem a bíborszínű alkonyat lebeg,
s álomban is csak nőnek- nőnek a köpenyhegyek,
nem fogy, növekszik újra és újra,
s mint robot dolgozom,
hátha elfogy egyszer, s múzsám előhozom!
s tollam újra rímekbe szalad,
most szunnyad, tudom ott a gőzfelhők alatt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése