Ki veszi észre a könnyeket?
Törékeny testük, felsír a nyomorban,
mindennapok tűnnek el üres gyomorban,
éjszaka forgolódnak, korgó álomban,
nappal ölelkeznek tehetetlen fájdalomban!
Mert felsírt, szinte üvölt a nyomor lét,
halljátok ti is, vajon mennyi lehet még?
Mi kell ahhoz, hogy ne éhezzen a nemzedék,
hogy minden ember egy legyen, s meglelje a békét!
Gyermekeink tanulhassanak , játszhassanak,
nem pedig korgó álmukban, piszokban forgolódjanak!
Ki veszi észre a tehetetlen síró fájdalmukat,
és ha észre is veszi ,tesz valamit, hogy enyhítse azokat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése