2015. április 17., péntek

Most is ,mindig, örökké

Ács Nagy Éva
Most is ,mindig, örökké

Kővé váltan is vágyom csókodat,
az idő nem mosta el a pillanatunkat,
szerelmünk szabad, nem szobor, nem rab,
ha bezárt ide a sors a végtelenségig,
szerelmünket nem tiporta el,
mert kővé válhatott a testünk,
de szívünk nem vált kővé,
szeretlek , e szív most is érted dobog,
ha karom nem is mozdul ,
meg nem ölelhetlek, de tudom,
érzem szerelmed hevét,
mert emlékszem mindenre,
az átélt szenvedélyre,
ajkad málna vagy barackízére,
a csilingelő nevetésedre,
örökké mosolygó szemeidre,
bronzszínű mezítelen testedre,
illatod még most is elcsábít, érzem,
hallom hangodat, suttogod, szeretlek,
hát szeress, én is , most is , mindig,
a gondolatom szabad s örökké te vagy!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése