Mesebeli élmény, mesebeli csoda,
vágyainknak harmatos üde odúja,
tarka álom , színes illatozó réten,
szeretet nyílik a virágok kelyhében.
Hol álmok születnek meg, újra és újra,
reménynek nyílik ki ott, csoda kapuja,
s e kapun belépve, szememmel kereslek,
megtalállak, soha többé nem engedlek.
Körülfonnám tested, szorosan, bűbájjal,
behintelek üde, illatos virággal,
mert te vagy mindenem,a világ, te magad
a virágos rét, csivitelő madárhad.
Hol vagy, szerenádozik a hajnali fény,
s vágyunkon erőt vesz már a viharos kéj,
te vagy nekem a legszebb nyíló százszorszép ,
sötét erdő mélyén fény, édes mézes lép.
Kihűlt szívem is lángra lobban ha látlak,
vérem lüktet, szenvedélyesen kívánlak,
ha nem vagy velem , magányba menekülök,
nem vagy velem , a parázs alszik kihűlök.
Mert nem lesz, ki átöleljen, melegítsen,
nem lesz ki élövé tegyen és hevítsen,
kell nekünk hát, kell ez a százszorszép csoda,
kell, hogy legyen vágyunknak rejtek odúja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése