Mit adjak még?
Nem kértem senkitől életet,
de kaptam, hát élek,
de minek, ha nyűglődik a lélek,
ha keserv kínok között tengődik,
ha csak a penészben fejlődik,
s a sírás érleli ráncossá az arcot,
a test a napi robot után lélegezni
sem tud , oxigén hiányos levegő
kerül a tüdőbe, a szív nem dolgozik,
mert nem robot, véred eladva, s véred árán
keresed kenyered, robotolsz rabszolgaként,
reggeltől estig, alig látod az éltető fényt,
vagy estétől reggelig, szemeid duzzadtak,
álmosan állsz, csinálod a robotmunkát,
mint valami gép, kinek felhúzták a rugóját,
ki elemre működik, az elem te vagy,
de erőd nem tart örökké,véges,
kimerülsz, mert nem vagy duraccel,
csak egy ócska változata, ki romlik,
egyre fogy energiája, nem bírod tovább,
nyüszítesz , mint egy rühes kutya,
vonyítasz a tehetetlenségtől,
egykor daliás tested köszvény gyötri,
megrokkantak benned az évek,
s végül a porba hullik aszott tested,
álom hát ez a lét, álom, kérdem én,
mit adjak még, mit kéne még belőlem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése