Szerettem a Május elsejét,
mikor önfeledten ünnepelt
a nép.
Együtt vonultunk kint a szabadban,
énekelve,mulatozva.
Szerettem felvonulni a téren,
álmodozni ott hinni a szépben.
Táncolni a lágy zenére,
belenézni egymás szemébe.
Szerettem a régi Majálist,
mikor még velem volt
a mamám is.
Zászlót lengettünk a szélben,
szaladgáltunk a napsütésben.
Szerettem a sátrakhoz menni,
válogattam mit fogok venni.
Szerettem felülni a ringlisre,
repülni,szállni a levegőbe.
Szerettem a táncot,forgatagot,
együtt ünnepeltek kicsik és nagyok.
Mindenki ünnepelt, mulatott,
elfelejteni igyekeztek a tegnapot.
Ez a mi napunk volt egykor,
a mi napunk lesz mindig.
Igaz a fénye kicsit feledőbben,
de mi teszünk róla,hogy ne
legyen eltűnőbben.
Nem a régi, más lett,
de változik mint minden tett.
Mindennek más az értéke,
de még most is hiszünk a szépbe.
Zászlóm most is lengetem,
a Májust,igaz már a mama nélkül,
de még szívemben ugyanúgy
ünneplem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése