Lila álom

Ács Nagy Éva
Lila álom

Csukott pilláim alatt , lila az álom,
ott mindig lila az én világom,
lila a köd, lila a felhő. lila a szerelem,
pupillám alatt, lilán ölelkezem,
lilát nyílik nekem minden virág,
lila a sóhaj,  az illat ,lila a vágy!

Szerelem a wigwam rejtekén

Ács Nagy Éva
Szerelem a wigwam rejtekén

Langy nyári szél lengette a wigwam ajtaját,
egyedül ültél , csendben , s felém néztél,
bronz testeden feszülve csábított az izom,
indián toll díszítette hollófekete hajad,
mely lágyan az én vállamra omlott,
testedet csak bivalybőr ágyékkötő takarta,
szíved hangosan , csatazajként dobbant ,
sóhajod , vágyad éreztem, eggyé váltam veled,
ledobtam minden szemérmemet,
önzetlenül szerettelek, ott a wigwam rejteke alatt!

Fájok

Ács Nagy Éva
Fájok

Fájtam magamnak,
fájtak a hazug szavak,
hiába dugdostam el,
a pihe toll párnám alatt.

Fájtak, kínoztak emlékek,
fájtak, múltbéli tettek,
hiába akartam feledni,
elmém nem tudom törölni.

Fájok, papíromon gyászszalag,
fáj, soraimban gyászbetűk,
rohannak, üvöltenek felém,
várom tán egyszer, elfújja a szél!

Félek!

Ács Nagy Éva
Félek!

Félek, félek,sokszor,
sokat, de élek!
Félek, s félelmeim,
tudom, hogy zombiként,
de élve tartanak!

Rég volt , boldog volt, más volt!

Ács Nagy Éva
Rég volt , boldog volt, más volt!

Régen, hajdan, gyermekkoromban,
nem dúskáltam én a játékokban.
Nagyi varrt nekem csodás rongybabát,
hímző fonalból csinálta meg a haját.

A kukoricának ha érett a címere,
lett nekem egy kukorica tündérke.
Szép szőke, vagy piros volt a haja,
sokáig nem tartott, ez volt a baja.

Csinált zsebkendőből apró nyulacskát,
vagy csókra vágyódó,hencegő békát.
Papírból volt első igazi babám,
könyvesboltban vette meg az anyám.

A fiúknak apám faragta a kardot,
a mezőn azzal vívták a nagy harcot.
Hallgattuk a zenét a rádióban,
magnó nem volt, csak tán mutatóban.

S mégis igazán tudtunk játszani,
holott a babám nem volt egy Barbi.
Élveztük a zenét, nem sztereóban,
csak az öreg, ütött, kopott rádióban!

Ma az a menő, hol van több hercegnő,
kié a szebb , s a kicsi lány hencegő.
Az oviban is telefont hallgatnak,
híre, hamva sincs a régi rádiónak.

Számítógéppel születnek a gyerekek,
szívják magukba, mint az anyatejet.
Nélküle elképzelni sem tudják a napot,
mely előlük eltakarja az igazi valót!

Levegőre ki, szinte alig vágynak,
nincs helye a mai világban a sétának.
Ha beszélni akarnak, ki sem mozdulnak,
sms. t írnak, vagy ,lájkolnak, posztolnak.

Vadító, rohanó világ, de megváltoztál,
annyi minden újat, mást vágyat hoztál!
De tudom, boldogabbak voltunk, akkor,
milyen szép volt, s igazi gyermekkor.

Nem az számít kinek milyen a babája,
s miből készült a fiúk játék kardja,
Az számított csak , hogy együtt vagyunk,
ettől volt tökéletes a mi rég volt korunk!

Légy nekem

Ács Nagy Éva
Légy nekem

Légy nekem hát fa,
mely hidegben a melegem.
Légy nekem most levegő,
mely nélkül nem lélegzem.
Légy nekem még virág,
mely csábító illatot ád.
Légy nekem mindig nap,
mely átmelegíti szívemet.
Légy nekem éltető eső,
mely kell minden növénynek.
Légy nekem önmagad te,
mert én igazán szeretlek.
Légy nekem maga a világ,
szívem téged így imád.
De ne légy kedvesem nekem
tátongó mélység,
ne légy soha, szakadék!

Elkeseredve ( még mindig)

Ács Nagy Éva
Elkeseredve
( még mindig)

szomorúan, búsan telnek a napok,
rájöttem hát, semmit érő vagyok,
miért emelik fel a nyugdíjkorhatárt,
ha ötvenévesen, nem kapok munkát,
ha kiejtem, hogy ennyi éves vagyok,
arcokon látom suhanni a bárgyú mosolyt,
kinek kellek én, pedig dolgozni szeretnék,
bizonyítanék, ha megengednék,
de nem, csak legyen türelmes , várjon,
s várok, de türelmem fogytán, majd kiabálok,
leírtak engem, már nem kellek, leírt az állam,
itthon meg szép lassan felkopik a állam,
őrjöngve felemészt a tehetetlenség,
kiáltok, kérdem én nem volt még elég?

Szerelem kehelyben

Ács Nagy Éva
Szerelem kehelyben

Kehelyben termett eme szerelem,
melyben epedve nedves testek lettek egyek,
kedves egyedek, lebegnek szerelmesen,
estefele epekedve egybe tekeredtek.

Kehelyben leheltek  nedves nyelvek,
szeretlek, s nem szenvedtek, egybe
keltek,levelek reszkettek, tekeredve
lettek egy testben egyek, mert szerelmesek!

Harmatos szerelem

Ács Nagy Éva

Harmatos szerelem

Csodaszép két illatos rózsa,
sárga szirmai a harmattal nyílik,
illata csábít, a levegő is izzik,
két lakója, két kis csiga
összeölelkezik.

Köszöntik egymást, és a hajnali
csendet ,némán egymásra néznek,
titkon szemezgetnek.
ez az élet rendje,
állatnál, embernél,

ha fellobban a vágy, az ösztön,
úr lesz a szenvedély,
szerelem ez mely
tiszta és harmatosan
üde,maga a tökély.

Sárga rózsának bódító
illata,röpke létük,
pillanatnyi szerenádja.
Ősi törvény, az élőlény
társa vágyik,
ha megtalálja az igazit,
hű lesz akár a sírig!

Én, a kincsem.

Ács Nagy Éva

Én, a kincsem.

Szeretem a férjem,
mert engem nézett,
nem a szegénységem.

Nem azt nézte,
mim van, mim nincsen,
neki én voltam a
legnagyobb kincsem!

Nem volt drágakő
a nyakamon,
csak a szemem nézett
rá ragyogón.

Az ujjamon nem volt
gyémánt,
de többet ért neki
a diadémnál.

Nem volt palotám,
csak kis házam,
de én ott voltam,
mindig vártam.

Szerelmem volt a
minden vagyonom,
s vele rajt most osztozom!

Paprikás csirke nokedlivel (és kovászos uborka)

Ács Nagy Éva
Paprikás csirke nokedlivel
(és kovászos uborka)

Délelőtt van, épp most értem hát haza,
anyámnak már illatozik a konyhája,
A tűzhely mellett áll, serénykedik, főz,
kezében egy fakanál, felette gőz.

A lábasból Isteni illat száll felém,
s nyálam is összefut, elfog a remény,
Érzem a paprikás csirke illatát,
érzem a számban a mennyei csodát!

Anyukám, mikor lesz kész már az ebéd?
drágám, a nokedlit szagatom és kész!
Addig hozd a kamrából az uborkát,
s terítsd meg gyorsan a kicsi asztalkát.

Nem bírok magammal, pillanat s repülök,
kész vagyok, s az asztal mellé is ülök.
Az illat csábít,nagyon, számban a nyál
össze-vissza fut,mi van , mondd már te lány?

Kérdi az én drága jó szerető anyám,
semmi, örülök ,hogy ez az én hazám.
Mert ilyet a világon sehol sem adnak,
megérte születni ,igazán Magyarnak!

Fizetett kéj

Ács Nagy Éva
Fizetett kéj

sötét kapualjban kialkudott,
lejátszódott kényszer gyönyör,
merev ,semmit mondó tekintet,
arcon elcsattant viharos csókok,
unott ,gyors menetű, kielégült kéj,
pénzért kapott, hamis szenvedély.

Meseország ( Létezik?)

Ács Nagy Éva
Meseország
( Létezik?)

Erdő mellett, a szivárványhídon túl,
a gyermekek a tündérek közt éltek,
ott mindig süt a nap, él a szeretet,
viharos szél kabáton át, sosem fúj.

Meseország, így hívják -e helyet,
itt kacajok gyöngyözése hallik,
őszinteség, tisztaság uralkodik,
ez béke, egy igazi álomsziget!

Eléred azt is, ami lehetetlen,
repülhetsz, magasra, akár a holdig,
kezed elérhet , a fényes napig,
az álom mire vágysz, beteljesülhet.

Szitakötőként szállsz, puha szárnyakon,
sétálhatsz kéz a kézben a friss fűben,
méhekkel nektárt gyűjthetsz, csendesen,
lepkékkel osztozhatsz, üde harmaton.

Varázserőt kap az , ki ide ér,
itt gondtalan , felhőtlen lét a cél,
s boldogságot hoz a langyos esti szél,

álom volt, felébredsz, s minden véget ér?

Nyugtalan világ

Ács Nagy Éva
Nyugtalan világ

Ásítozó nappalok,
átvirrasztott éjszakák,
nyugtalan a világ,
ma!

Ha te nem lennél

Ács Nagy Éva
Ha te nem lennél

Ha te nem lennél nekem,
már rég halott volnék,
ha te nem vagy velem,
már csak pillanat lennék!

Rád várok

Ács Nagy Éva

Rád várok

Nézem a tenger csendes vízét,
a holddal együtt leszállt az éj,
szívem még most magányos , fogoly,
a sötét ég felé száll a mosoly.

Állok hát csendben , és csak várlak,
állok, s álmaimban újra látlak,
szerelmes karod óvón átölel,
ajkad számra forró csókot lehel.

Reszketek, testemben éled a vágy,
mint örök rab, úgy simulok hozzád,
de nézd csak a távolt, vihar készül,
a tenger háborút vív, s eltűnsz végül!

Beleveszel a messzeségbe,
eltűnt lelkem minden reménye,
de minden éjjel, ha feljön a hold,
vágyakozom, az új nap mindent megold!

Itt várlak, ha elűz is száz vihar,
leszek, orkán erejű szél sem zavar,
örökké, még ha kővé is válok,
állok, bízz bennem,s  rád várok!

Önzetlen segítség

Ács Nagy Éva
Önzetlen segítség
Kép: Net.

Tél van, kora reggel, havazik, az emberek sietősen mennek a munkába, köd van alig látni! Egy kisbolt előtt egy férfi fekszik, rángatózik,habzik a szája, hányt is és bevizelt! Mellette egy szatyor, összetört benne az üveg, tartalma kifolyt a járdára.Az emberek közönyösen mennek el mellette, na ez is többet ivott már így kora reggel! Senki sem segített neki, s ő eszméletlenül rángatózik, arca,ruhája koszos és váladékos! Szinte bűzlik!
Már több mint félóra eltelt mielőtt összeesett volna! Akkor a kanyarban feltűnt egy vékonyka fiatal lány,most adta le a műszakját a közeli kórházban!Észre veszi az embert, odamegy, és tüstént felismeri az epilepsziás roham jellemző tüneteit!Többen mondják, ne vesződjön vele hölgyem, csak ivott, kijózanodik és semmi baja sem lesz!Emberek, kiált a lány, ő nem részeg beteg, de ha részeg lenne akkor sem lehet magára hagyni, segíteni kell, vagy értesíteni a mentőket,vagy hagyjuk magára, megfagyna, meghalna, nem lehetünk mindenki iránt ilyen közömbösek!
Mérges nagyon, mérgét kiadva, hívta a mentőket, elszállították a férfit,pont az ő kórházába!Reggel első dolga volt, bement a kórterembe és megnézte, nem találta egyedül,ott volt mellette egy asszony, a felesége!Ön az aki megmentette a férjem? Kérdezte, igen én vagyok, de ez csak természetes. Tudja máskor is volt így, de most először volt, hogy segítettek neki, köszönöm,az Isten áldja meg, bár mindenki ilyen lenne mint ön! Igen bár mindenki, gondolta a lány ,akkor sok életet meglehetne menteni! S ment tovább, tette a dolgát azt amire az életét tette fel, embereket ápolni, és menteni!

Változásom története (Őszinte vallomás)

Változásom története

(Őszinte vallomás)

Nem verset írok most, hanem az én történetemet.
Sokat szenvedtem mindig a súlyom végett,évekig akartam
lefogyni, sosem sikerült, kínlódás, csalódás kudarc volt az egész.
Alig harmincévesen 110 kg voltam, 110 mellbőséggel.
A mellem előbb ért be az ajtón mint én,Mindenki azt vette észre,
aki én voltam azt senki sem.Sokáig szenvedtem ettől, sírtam, és bő ruhákba
takartam magam,Aztán négy éve minden megváltozott, özvegy lettem,
depressziós, gyógyszereztem , ittam, azt hittem így jobb lesz.
Hitem szerint megijedtem,most mi lesz kinek kellek én 43 évesen?
Ha kimondom a szót özvegy , mindenki szánakozik, nő leszek én még
egyáltalán?Egy futó kaland mindent megváltoztatott, visszaadta az
önbecsülésem, mit rég elvesztettem.A házasságom sem volt jó,
sok rossz volt benne.Szóval a kaland után, megfogadtam megmutatom én
mindenkinek, nem kell még leírni engem.
Másnaptól nem ettem, csak délben,kenyeret egyáltalán,édesség üdítő tabu volt.
Csak ásványvíz, no meg szűztea,reggel este.
Az első napok nagyon kemények voltak, majdnem feladtam,de nem, győztem
az éhség felett.2008, Október 27 én, kezdtem el, a mérleg 110 kg volt,
novemberben már 90kg voltam,februárban 81...Úristen sikerült,abbahagytam a
tea ívást,de még nem ettem, csak néha egy csokit becsempésztem,
de fogyásom nem állt meg, Márciusban 72 kg ra lementem,
Az orvosom megijedt,én is, aztán megismertem a mostani férjemet,
boldog vagyok, szeretek, szeretnek,és híztam pár kilót,most 81 vagyok,
de nem bánom, mert tudom, ha igazán akarom újra megcsinálom.Azóta sem eszem kenyeret,de boldogan nevetek, szeretnek.

Emberi sors és remény

Ács Nagy Éva

Emberi sors és remény

1945 utáni évek..
Az asszony ül az asztalnál, körötte négy aprócska gyerek, csak ők vannak, férje elesett a háborúban. Egyedül neveli őket, mos, főz, takarít, s kaszál, ő végez minden férfi munkát! Segítsége nincs, napszámba megy dolgozni, hogy legyen mit enniük, de még ez is kevés! S most ülnek, kora tavasz van, azon tanakodik mi lesz holnap, mi lesz velük? Gyermekei nézik könnyes szemét , és a legkisebb lány megszólal,, anya ne sírj, segítünk mi, mindent megoldunk, holnaptól napszámba megyek veled, szőlőt kapálok, kukoricát egyelek, csak hogy tudjunk venni több kenyeret!! Testvérei nézik a kis hőst, és ők is megszólalnak. anya mi is megyünk! Az anya rájuk néz, most még jobban sír, drága kincseim ezt nem kívánhatom tőletek!De igen, mi akarjuk, mi döntöttünk így. És mennek alig tizenéves a nagy , a középső lány nyolc éves volt!De attól kezdve nem éheztek, nem rongyba csavart lábbal kellett menniük az utcán, volt kenyér, vettek egy tehenet, így volt friss tej is mindig! Felnőttek, nem tanulhattak, feladták az álmaikat, de mégis boldogok voltak!

1970 utáni évek!
Az asszony ül az asztalnál, körötte hat aprócska gyerek,a férje dolgozik, katona, most gyakorlaton van, messzi földön, hónapokba telik mire hazajöhet! Ő itthon, mos főz takarít, és ellátja a gyerekeket, nem éheznek, de nem is dúskálnak a jóban! Egy őszhajú nénike mindennap jön, hozza a krumplit, a zöldséget, húst gyümölcsöt! Ő a nagymami, nekik csak ő van, nagypapa nem él, anyai ágon csak ő az egyedüli segítség! Apjuknak messzi élnek a rokonai, a határon túl, sosem látták őket, így csak az őszhajú nénikére támaszkodhatnak! Pénz nincs a háznál, de akkor csengetnek!Egy katonai futár áll az ajtóban! Az asszony ijedten nyit ajtót, rosszra gondolt!De nem, a férje küldött pénzt , arca felderül, boldog, kacagnak a gyermekek, a nagyobbik leszalad a boltba, tejet, és parizert, kiflit vesz, és filléres csokit, mindenkinek! Az évek telnek, felnőttek lettek a gyerekek, mind szakmát tanult, ki erre van, ki arra, de mindig haza térnek!
Haza hol a szegénység ellenére kacaj volt és boldogság!

És most 2015, Január!
Az asszony ül az asztalnál, körötte csak a csend, a férj kint fát hasogat, már a 80 . éveik felé közelednek! Gyermekeik messze, csak egy lányuk van itt közel, ő mindennap jön, mint most is! Látja az anyja könnyes szemét, tudja, hogy sírt! Anyu mi baj van? Semmi lányom, azon gondolkodom mit kéne eladnom, hogy legyen kis pénzem, messze még a nyugdíj! A lány nézi az anyját, arra gondol, hogy most hol vannak a többiek, sír ő is, anya semmit sem, nem koldulunk, van még kis pénzem megosztjuk, holnap lesz kenyérre, tejre! Holnap lányom? és holnapután mi lesz, ki mondja meg ezt nekem?Sajnos anyu visszatértünk oda, honnét elindultál, de nem csak mi, az Országunkban szinte mindenki! Munka nincs, hiába is mondják, a valót azt jól eltakarják! Éhezzünk, vagy lopunk, de anyu akkor sem koldulunk! Boldogok leszünk mint régen, ez lesz ígérem, s az anyja két kezét össze csókolta, ráncos arcát megsimogatta,remény csillant fel akkor hirtelen, remény azokban a csodaszép tengerkék szemekben!

Veled illatozom

Ács nagy Éva
Veled illatozom

Szívem bánatára , gyógyír a gyönyör,
kertben nyíló orgona illata elbűvöl.
Bódító az illat, átjárja a lelkemet,
csábító szirénné teszi testemet.
Belefeledkezek a csábító erőbe,
szerelmes nőként nézek hát a jövőbe.

Mint sziklán lágyan daloló vágy szirén,
epekedek utánad , ha leszáll az éj.
Ha hallod énekem,ha érzed illatom,
gyere közel hozzám ,füledbe súgom!
Súgom titkomat, mit szívem érez,
súgom álmomat, tőled mit remélek.

Nyílik mindenhol már az orgona,
szerelmes vágyamnak, te vagy sóhaja!
Dobog gyorsan szívem ,csakis érted,
drágám én igazi orgonát kérek!
Tőled, belőled nyílót,veled illatost,
a fák ágai alatt veled illatozom most!

Magányos vers

Ács Nagy Éva
Magányos vers

Magam vagyok, mindig csak magam,
van társam, de mégis  csak magam,
s akkor még jönnek a gondolatok,
húsdarálóban szenvedő rab vagyok,
ledarál,nyugodni békében nem hagy,
arcomra minden mosoly ráfagy,
magam vagyok, megint csak magam,
erre rámegy még az ép agyam!

Skarlátbetű

Ács Nagy Éva
Skarlátbetű

Zavaros vizeken akartam evezni,
s őrült hullámokba végleg beleveszni.
Üvöltő szelek fújták át testemet,
bűnös gondolat távozz, ég veled!
Tiszta vizű patak legyen lelkemben,
becsület vize az,min én evezzem.
Nem kötök ki hát háborgó tengeren,
nem én lennék,nem kell ez a kikötő nekem.
A gonosz megérintette gondolatom,
nem kell bélyeg s skarlátbetű ,nem hagyom!
Ezt a jelet én nem akarom,nem viselem,
becsület és erény az,őket cipelem!

Szédülten

Ács Nagy Éva
Szédülten

forog velem a világ,
átölel a mámor,
vágyam lángolva ég,
közeledik a vég!

Fájdalom tánca

Ács Nagy Éva
Fájdalom  tánca

Vándortábor , sátrak virítanak,
éj sötétjében tábor tűzet raknak,
lángol a vágy, éled a szenvedély,
kék szemű cigány leány táncra kél.

Varázs táncot lejt, ring a csípője,
teste a férfinép vadító tökélye,
boszorkányos ügyességgel csábít,
ágyékban szunnyadó vért ,vágyra lázít.

Csábos az ajka , vérszínű rózsa,
versben írva, ő egy igazi múzsa
vad szerelme , tán pergő élet,
de ő esküdött örök szerelmet.

Vágyak és sóhajok szállnak felé,
álmok, melyek nem igaz hitűé,
de szíve nem szabad , elrabolták,
kedvesét ,kínzó béklyóba rakták.

Ő minden fájdalmát a táncba adja,
halk sírását , így magába fojtja,
de szeme néz, kelet szép tája felé,
ott van a társa , rab ott örökké.

Istenem, hányan vétkeznének vele,
a férfinép kegyeiért esne bűnbe,
de makacs , szerelme hűen kitart,

táncol , lelkéből fájdalom sóhajt!

Január 2015 Hol van a tél?

Ács Nagy Éva
Január 2015
Hol van a tél?

Első hónapja van az évnek,
nincs hó, napsugarak melegítenek,
nem fagyos most a január,
érezni, hogy haldoklik a tél,
zord fagyával nem kínoz,
viharos szelével, nem ítél halálra,
most bújnak elő a hóvirágok,
első hónap majdnem tavaszt hozott,
csicseregnek a madarak ,
a rügyek a fákon pattognak,
hol van a tél, kérdem én,
hol a szánkó, mi siklik a havon,
s a hóember mely pajkosan nevet rám,
hol van a kedvenc bojtos sapkám,
melyet elfújt a szél mindig messzire,
hol a kacagás, mi hógolyózás közben zajlik,
s az ablakon a jégvirágok meghaltak,
ki sem nyíltak , csodás pompájuk halálra ítélve,
s nem vakít el a hónak fehérsége,
zöld a mező, zöld az erdő,
zúzmara nem ül a fák ágain,
az aranyeső a kertben nyílik,
dugja sárguló fejét az tavasznak,
s a madarak még mindig dalolnak
de akkor kérdem megint,
hol van a régi tél , hol rejtőzik?

Felfelé a lépcsőn

Ács Nagy Éva
Felfelé a lépcsőn

Lépek felfelé,
nehéz a lépés,
mert maradni szeretnék,
vagy az egyik fokon
megállni,
de lépek,
lassan de biztosan,
mindennap feljebb
jutok,
megmászok megint
egy nehéz fokot,
lassan de biztosan
haladok felfelé,
meg-megállok,
elfáradtam,
néha gátol a zord idő,
vagy a túl nagy forróság,
de nem adom fel,
egyszer elérem a célom,
elfogynak ezek
a fránya fokok,
s akkor megkönnyebbülve,
a mennyországba jutok,
hol nem lesznek lépcsők,
nem kell megmászni
mindig egy újabb
fokot!

Vallomás

Ács Nagy Éva
Vallomás

ó te édes méreg, vágy csábító,
ízed a maga a tökélyes kéj,
ha érzem illatod elönt a nedvesség,
s ha belém hatolsz, sokáig ízlellek,
magamban tartalak,csak magamnak akarlak,
nem adlak másnak, kellesz te a vágynak,
kóstollak, jobbról, kóstollak balról,
egyformán csábít bármelyik feled,
s veled én bátran mindenhol vétkezek,
s ahogy merülsz bennem egyre mélyebben,
részem leszel, részem a teljes kielégülésben,
s ha elégtételt adtam búja vágyamnak,
maradékodat a papírral együtt kidobom!
Csak azért, hogy bűnünkre fény ne derüljön,
ez kettőnk titka maradjon örökös örökkön,
s ha elönt újra majd a szenvedély,
holnap, vagy aztán megveszlek én!
de be nem vallom én senkinek,
hogy én egy omlós csokis nápolyit szeretek!
érted én elveim végleg feladom,
szabadságom igába hajtom.
kellesz nekem mint boldogság hormon,
nekem bejössz, te vagy számomra az igazi,
te édes csábító omlós csoda valami!

Egyszer diák a diák

Ács Nagy Éva

Egyszer diák a diák

Végig jártad a szamárlétrát.
tanultál sok új álmot, csodát.
De egyszer diák a diák!

Benne voltál a jó balhékban,
sokszor nem is vetted komolyan.
Lehet, nem csak betűket magoltál,
néha tán, kicsit vagánykodtál!
De most vár a nagybetűs élet,
nem hagynak el a remények.
Ne feledd az igaz barátokat,
ne feledd soha az iskoládat.
Emlék lesz utadon örökké ,
bár kicsit homályosodik képe.

Szép és jó volt , gondtalan évek,
de a gyermek, felnőtté érett.
Az életet komolyan kell venni,
utad, s kitűzött célod elérni,
élni, élni , önfeledten, boldogan,
s ha ezt teszed , minden rendben van.
Célod ha helyes, utad ha fényes,
életed tövis nélküli , ékes!
Bízz magadban,bízz az életben,
bízz és higgy a rózsa szépségében.

Jó éjt

Ács Nagy Éva
Jó éjt

felettem gyülekeznek az álom madarak,
jó éjt kívánva dalolnak,
elringatott a lágy csicsergésük,
jó éjt, lelkem álomra szenderült!
Jó éjt kívánok én is mindenkinek,
habár hangom most nem értitek,
csak tollam által ismertek,
de egyszer én is dalolok,
hangom harsan majd az éjben,
kiáltásom elér majd mindenkihez,
jó éjt, zengem hangosan nektek!

Bűvös tükör

Ács Nagy Éva

Bűvös tükör

Álltam néztem magamat,
s fejemben szaladgált a gondolat,
tükröm életre kelt,
múltam akkor átölelt,
felém nyúlt hirtelen,
s én mozdulatlanul álltam,
s vártam , valamire,
vártam, hogy feltámad a múlt,
magához vonz , s el nem ereszt,
vágytam a rég meghalt csókokat,
ajkam a vágyakozástól égett,
s pergett velem a régi élet,
hallottam a nevetést,
éreztem a szenvedély illatát,
mit elmosott rég a könny,
de tükrömben élt, élt tovább
várakozott rám , tudta, hogy jövök,
rá találok egyszer,élt ott bennem
a néma vágy!

CSAK EGY FOLYÓ Szonett. 103

CSAK EGY FOLYÓ
Szonett. 103
Írta: Ács Nagy Éva

Egy folyó volt , s mindent megváltoztatott,
Múltam, jelenem, jövőm elrabolva,
Özvegyi fátylat röhögve rám dobva,
Sorsomon pecsét, vénné változtatott.

Sorsomon pecsét , vénné változtatott,
Kínok között vegetált csak a létem,
Miért büntetett így, máig sem értem,
De a hitem benne, nem nyugodhatott.

De a hitem benne ,nem nyugodhatott,
Erőm túlélte a rossz akaratot,
Feltámadtam hát, és most újra élek.

Feltámadtam hát, és most újra élek,
A folyóhoz néha még visszatérek,
Végzet volt, de vele már szembe nézek.

Győztem

Ács Nagy Éva
Győztem

Testembe száz tűt szúrt az átok,
elültetted bennem a gonoszt,
nagy volt a bűbáj , a kísértés,
tehetetlen bábként , kiszolgáltatva
vagyok átkodnak rabja,
sóhajom felszállt az égig,
nem vagyok erős , hittem,
de elűztem , győztem a gonosz felett,
s most megint tiszta, emberi a lelkem!

Hiszem kedvesem!

Ács Nagy Éva
Hiszem kedvesem!

Szóltam, de válasz nélkül maradtam,
néztél csak, s a szó mintha pusztába kiáltott volna,
tudtam, hogy inkább most örülni kellene ,
mert mindent adott nekünk a sors,
örök fényt, boldog kacagó tavaszt,
de időt nem, türelmet nem, mert mindent akartam,
az eltékozolt ifjúságot, a nélküled telő napokat,
feledni akartam a keserv könnyeket,
a megvető, irritáló nevetéseket,
de a múltat átírni sajnos nem lehet,
szóltam, válaszod nem jött át nekem.
vagy szóltál? csak én nem értettem,
szóltál? kedvesem ketten elérjük a lehetetlen!
Hiszed ?Hiszem kedvesem!

Értettek , nektek! (Szüleimnek)

Ács Nagy Éva
Értettek , nektek!
(Szüleimnek)

Álltam ott előtettek, fent a színpadon,
kezembe fogtam a verseim,
szívem oly nagyon dobogott,
tudtam, megszólalni is alig tudok,
fáztam,remegtem, a kocsonya sem
remegett jobban , anyámra néztem,
s rögtön megnyugodtam!

Apám pillantása, felemelt az égig,
remegésem , félelmem csillapodott,
két ember jelenléte, kiket szeretek,
oly nagyon, megnyugtatott!
a tengernyi moraj , mi bennem uralkodott,
látványuktól, végleg csillapodott,
álltam ott, félve, de büszkén,
hogy nekik mondhatom, nekik mily hálás vagyok,
felneveltek, mellettem álltak mindig!

Szenvedéseimet velem szenvedték végig,
boldogságomban táncot velem roptak,
értem minden fájdalmat eldobtak!
gyémántkönnyek hulljanak most,
keserű bánat könnyek helyett ,
virágok nyíljanak kint az ugaron,
s száraz mederben újra víz fakadjon,
de ha mégis egyszer ha menni kell,
hát én is tudom, hogy veletek megyek!

TISZTA LÉLEK Haiku.

TISZTA LÉLEK
Haiku.
Írta: Ács Nagy Éva

Napsugár arcod
aranyfényű  a szemed
tiszta a lélek

Aranypírban

Ács Nagy Éva
Aranypírban

Aranyat font arcod köré a nap,
szemedben szivárvány látszott,
lelked tisztasága tükröződött benne,
romlatlan szépséged elvarázsolt ,
mosoly fakadt, sápatag arcomon,
aranyat font arcod köré a nap!

Nyugalom

Ács Nagy Éva
Nyugalom

Fűszeres volt a hajnal,
illatozott a reggel,
ízletes lett a nappal,
zamatját érzem az éji
nyugalomnak.

Hol vannak a szavak?

Ács Nagy Éva
Hol vannak a szavak?

szavak voltak, hogy igaz barátok vagyunk,
szavak voltak,, s aztán elmaradtunk,
már nincs kapcsolat, nem szól a telefon,
s a netten is az üzenetek üresen tátongnak,
szavak, ígéretek ,magamra hagytak,
elszálltak ,elmúltak, valahol elakadtak!

Barátság óda

Ács Nagy Éva
Barátság óda

Voltak szavak,
elvesztek a szélben,
voltak ölelések,
elmaradtak az éjben,
voltak ígéretek,
hogy tart örökké,
voltak remények,
de elszálltak végleg,
hát akkor itt a vége!

Titokzatos szemek

Ács Nagy Éva
Titokzatos szemek

szemeid tüzet rejtenek,
melybe belenézek, égek,
fellángol sejtjeimben a vágy,
perzsel belül a kéj,
hullámzik a szenvedély,
érints meg,  most élek,
nézz rám, szikrázik velünk az élet!

Remény a halálig

Ács Nagy Éva
Remény a halálig
(Evokáció : Ratkó József : A halálig)

Egy, vagyok a nincstelen tömeggel,
többed magammal állok, kitaszítva
fázok, félek, a város peremén,
sírunk, egymást ölelve, bátorítva,
tán, elérjük a megváltó halált!

ÁLOMBÓL VALÓSÁG LETT Szonett: 102.

ÁLOMBÓL VALÓSÁG LETT
Szonett: 102.
Írta: Ács Nagy Éva

Megláttam őt, állt a neonfény alatt,
Nem csinált semmit, nézett maga elé,
A fény árnyékot font,varázsolt mögé,
Ismerem jól, reményem benne vágtat.

Láttam, tudom ő volt ott álmaimban,
Barna szeme most nyugalmat árasztott,
Mozdulata , magához hívogatott,
Indultam , nem féltem a karjaiban.

Hatással volt rám, akaratom megszűnt,
Szégyenlősségem percek alatt eltűnt,
Lépni, mozdulni sem tudtam hirtelen.

Akkor rám nézett, mosolyt küldött felém,
Éji ismerősöm , nem ép az elmém,
Szeress most, szoríts magadhoz gyengéden!

Itt járt volna

Ács Nagy Éva
Itt járt volna

A halál szele, már megint itt járt,
hozza magával  az éj, érzem az illatát,
nem nyugszik, nem kímél, arat,
az ember tőle nyugodtan nem alhat!

Gondolat a boldogságról

Ács Nagy Éva
Gondolat a boldogságról

Boldogság az, mikor mindent rózsaszínben látsz,
és a ködén senki, semmi sem hatol át,
a boldogság a kacajok gyöngyözése,
a családi béke, az otthon meghitt melege,
a boldogság egyfajta lebegés,
a szabadság az öröm a béke egyesülése,
a boldogság a jó lakottság érzése,
és ha az vagy akkor minden rendben!

SZABAD SZÍV Haiku.

SZABAD SZÍV
Haiku.
Írta: Ács Nagy Éva

remény örökké
szeretlek tenyeremben
szabad a szívem

Utálom

Ács Nagy Éva
Utálom

utálom azt mi élet,
mert fájón tud létezni,
utálom az egészet,
mert az csak enyészet,
rothadunk, szép lassan,
korhadunk , csak halkan,
s elménk nem ép már,
megváltás lesz hát a halál.

A szeretet nem csak emberi

Ács Nagy Éva
A szeretet nem csak emberi

Mindegy, hogy ember vagy állat,
a szeretet összeköt minket,
a gyermek is bújik anyjához,
hogy dédelgesse , szeresse őt,
az állat is anyjánál érzi a biztonságot,
tudja jól, hogy mindentől óvja őt,
a szeretet nem csak emberi tulajdonság,
minden élőlény szereti a maga családját!

Hát vagyok

Ács Nagy Éva
Hát vagyok

Messziről jöttem vissza,
távol volt, hol jártam,
utamba kőhegyek kerültek,
de én megmásztam őket,
s most megint itt vagyok!

Élet maga a szerelem

Ács Nagy Éva.
Élet maga a szerelem

Szerelmem maga a föld,
életem a friss levegő
csókja nekem éltető erő
vágyam iránta felemelő!

Fájdalommal kezdtem az évet

Ács Nagy Éva
Fájdalommal kezdtem az évet

Ma elkezdtem írni, rég nem írtam, ez az évem nem jól kezdődött,fájt minden, fájt a létem, a levegőben szenny terjengett. Elvesztettem a reményt, hogy jobb évem lesz,mert a sors rácáfolt! Akkor sújtott le és oda amikor és ahol nem számítottam rá. Üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, de csak halkan a könnyeimet nyeltem le, szemem vörös volt már, erőm sem volt sírni. Nem volt értelme, az új év elvette tőlem azt kit dédelgettem, igaz nem ember volt, csak egy kiskutya, de pont olyan mintha a családtag lett volna! Nem kímélte kis törékeny testét, fájdalmaival én is fájtam, halálával én is meghaltam! És akkor megint kaptam még egy pofont, kaptam egy másik kiskutyát, boldog voltam, de fájdalmam csak részben enyhítette. És ő is beteg lett, kiáltottam magamnak, ez mi , ez egy rossz átok, miért ver a sors! De úgy néz ki ő megmenekül,de még nincs teljes gyógyulásban. Tudom sokan kinevetnek, hogy ezért is szenvedek, de nem értem , hogy ők mit vétettek. Ha hibáztam az én hibámért engem büntessen meg a jó Isten, ne ártatlanok szenvedjenek, és én csak megint fájtam.Sokáig úgy gondoltam, nem írok, nem birok írni, de ma úgy döntöttem igenis írnom kell mint eddig! Kiírni az örömöm a fájdalmam és akkor megint minden rendben megy tovább.Csak belül égek, belül ott valami megint megszűnt létezni, mint már számtalanszor. Nem tudom miért kínoz folyton engem, vagy nem is kínoz , üldöz, az utamba kerül a fájdalom.Megtanultam a sors leckéjét, felfogok állni, mint máskor, erősebb leszek mint máskor, esküszöm! A hitem nem törte meg, mert nem engedem, ö az enyém, hiszem, hogy jobb lesz egyszer, hiszem , hogy mindezt amit rám mért , nem véletlenül tette, oka volt és van rá! Talán edzetté akar tenni , szándéka van velem.Nos akkor állok elébe, nem menekülök,szembe szállok veled bárki is legyél, nem adom meg könnyen magam! Itt vagyok. Itt leszek, hiába zúzod szét az álmaim, hiába töröd meg vágyaim, élek, és harcolok veled elkerülhetetlen sors és tudom nyerni fogok!