Remény a halálig (Evokáció : Ratkó József : A halálig)

Ács Nagy Éva
Remény a halálig
(Evokáció : Ratkó József : A halálig)

Egy vagyok a nincstelen tömeggel,
többed magammal állok, kitaszítva
fázok, félek, a város peremén,
sírunk, egymást ölelve, bátorítva,
tán, elérjük a megváltó halált!

Álmodom fényt

Ács Nagy Éva
Álmodom fényt

Álom, hol összekeveredik a valóság és képzelet,
könnyű a testem, lebegek ég és föld között,
fájdalmaim elillantak, nem bánt senki ,
boldog vagyok, csak lebegek, s kacagok,
táncot járok a csillagos égen, felhőn lovagolok,
álmodom, nem vágyom jobbra , nem vágyom rosszra,
új kaland csábít, új kihívás, új értelem, más érzelem,
álmodom, üde harmatos hajnalt, fénykoszorút,
s lebegek nappal, fent magasan mindenki felett,
távol a város szmogjától, a hangos forgatagtól,
közel a naphoz, fény-teli lett testem, átlátszó lelkem,
s lebegek, éj van, sötét éj, de fényem sok millió,
beragyogom az éj összes sötét sikátorát,
be én! minden csúf nyomor tanyát, tivornyát,
álmodom, lebegek,  valóság ez vagy képzelet ?
álmodom, hogy igaz álmot álmodjak mindenkinek!

Lassú halál

Ács Nagy Éva
Lassú halál

Őrület, átok sújtja barbár létemet,
öröm, csak könny, hangtalan pogány ima,
fénytelen templom, hol nem nyílik ibolya,
nincs őr, ki vigyázza gyarló lelkemet!

Ciklon van már, mely végig söpör sorsomon,
lassú halál, kínlódva aszalódom,
már nem fáj semmi, börtön , fogam szorítom,
itt nem fáj a nincs, zöld fű nő hantokon!

Tűz

Ács Nagy Éva
Tűz

Tűz van bennem, tűz a lelkem,
érzések melyek lángolva lepik el testem,
forr a vérem, izzik bennem a múlt parazsa,
méhraj közepén , méhkas darazsa!

Tűz van bennem, tűz a szívem,
már milljó lángcsóva borít el engem,
fény , tüzes fényt szór némán szemem,
szikra , parázs , tűz, lételemem!

Tűz van bennem, tűz a szerelem,
melynek vulkánja vagy te nekem,
a láva benne én, mely kettőnket ölel,
szorít, perzsel , s a tűz sosem alszik el!

Vihar

Ács Nagy Éva
Vihar

Vihar dúl szép otthonom körül,
a kék ég sötét, most nem derül,
bárányfelhők nem legelésznek,
most elbújtak, cudar idők jönnek!

Orkánerejű szél hirtelen feltámad,
semmiből jött, s már tördeli a fákat,
a napot legyőzte pár órácskára,
fekete paripán vágtat, megy a dolgára.

Vihar van, hallod ? sír a természet,
átkot szór rá, győz már az enyészet,
rothadni látszik minden , még a jövő is,
sírsz? hát ne tedd, holnap fény lesz bízz!

Ha én lennék

Ács Nagy Éva
Ha én lennék

ha én lennék
mindent mi elérhetetlen megtennék
hullámként eléd hoznám a tengert,
válladra szállnék mint hófehér sirály,
dalolnék füledbe csábító szirénként
tajtékzó vágyam igazgyöngy lenne,
ha én lennék minden lennék.

ha én lennék,
lennék kikötő hol megpihenhetsz,
hol ha zátonyra futottál békét lelhetsz,
örök otthont adnék sebzett lelkednek,
hajókürtökkel szerenádot adnék az éjbe,
hattyú testű madárként táncolnék
ha én lennék minden lennék.

ha én lennék
neked, könnyet nem ejtenél többé,
mert fájdalmadat visszafordítanám,
sebzett szívedet csókkal gyógyítanám,
lehelnék életet ,megtépázott testedbe,
együtt halnánk, együtt bele a gyönyörbe,
ha én lennék minden lennék.

Mert szánkózni jó

Ács Nagy Éva
Mert szánkózni jó

Halihó, halihó, szánkózni jó,
kacaj kíséri, s móka,
siklik a havon a vasparipa ,
hé vigyázz , jól kanyarodj,
mert a fogadat ott hagyhatod!

Halihó, halihó, rajta pajtás rajta,
jól dűlj a kanyarba,
szelídítsd meg ezt a vasparipát,
ügyesen fogd meg a zabolát,
adj neki friss havat enni.
ettől jobban fog menni!

Halihó, halihó apa , anya,
itt a falu apraja nagyja,
nincs senki aki ebből kimaradna,
Holle anyó a havat egy évben
egyszer hullatja a tájra,
mert foszladozik régi dunyhája!

Halihó, halihó, gyertek csak ide,
fagy van, de felenged szívedbe,
nyáron ezt nem tudod megtenni,
most kell az élményt kihasználni,
kitudja mi lesz jövőre ,
tán elviszi a nyár a havat örökre!

Vágyunk romhalmazon

Ács Nagy Éva
Vágyunk romhalmazon

Tévedés volt hát ez a szerelem,
jégcsapokon nem szólal meg dal,
hamar kihűlt, elillant az érzelem,
megfagyott mint a domboldal!

Unott lett a vágy, minden csak kényszer,
nincs illat, fülünkbe a szél süvölt,
már simogatásod sem érzem,
farkascsorda bennem fel- fel üvölt!

Félre vezetett a csalfa érzelem,
félre, a tavasszal nyíló álom,
tévedés volt, nem igaz szerelem,
ma már lob vágyunk romhalmazon!

SZABAD SZÍV II. Haiku.

SZABAD SZÍV II.
Haiku.
Írta: Ács Nagy Éva

örök szerelem
tenyeremben él remény
szívem még szabad

Zord idők járnak felém

Ács Nagy Éva
Zord idők járnak felém

Borus idő , zord idő,
megölted azt mi élet!

Némák a madarak az erdőn,
most nem zengi dalukat a szél,
elhallgattak a tücskök a mezőn,
megszűnt a szerenádos éj!

Borus idő, zord idő,
megölted azt mi élet!

Hallgatok lassan, csendülök én is,
vénülnek elmémben gondolataim,
rekedt torkomból  nem törnek fel szavaim,
de örülök, ha agg is leszek, élek mégis.

Borus idő, zord idő,
miért ölöd meg mi élet!

Köddé válok, létem  kihunyni látszik,
a láva nem tör elő többé belőlem,
a vulkán nem tombol, megjuhászkodik,
az elmúlást nem félem,  beletörődtem!

Zord idők járnak most felém!

Téli falunk "Mert mostan puszta a puszta" Idézet: ( Petőfi Sándor . A Puszta Télen)

Ács Nagy Éva
Téli falunk
"Mert mostan puszta a puszta"
Idézet:
( Petőfi Sándor . A Puszta Télen)
Kép.Horváth Márta Horvath​

Esik a hó, csend honol a kis faluban,
bent meleg van, de mindenki nyugtalan,
"mert mostan igazi puszta a puszta"
az út járhatatlan , s hó borítja!


Egykor zajos faluban némaság az úr,
a szél söpör végig rajta, de cudarul!
Kihalt , köd fedi el  a falú templomát,
alig látni a házak piros csúcsát!

Harang is néma, nem szólít misére,
csak a hókotró ad szerenádot az éjbe!
Hol vagytok emberek? merre jártok?
esik a hó, tél van , s ti megálltok!

Most miért nem daloltok úgy mint a madarak,
kik fagyott szívekbe reményt lopnak!
Csodaszép lett a falutok, nem látjátok?
gyertek, ébredjetek, ne a nyárt sirassátok!

Életet leheljetek a ködös pusztába,
ne halljatok bele az elmúlt nyárba!
Mert ez a puszta, ez a kis falutok,
ez ahol éltek, szerettek, ez ahol haltok!

Álom kedvesem

Ács Nagy Éva
Álom kedvesem

Már jár a testem az álom határán,
átlépek lassan álmom országán.
Egy csodálatos kapun átsétálok,
hol álmok vannak, s nem határok!
Álmos vagyok pislogok még párat,
rá csukom lassan a szempillámat!
Az álom kell, mert jó, rám nem várhat.
nem akarok több álmatlan éjszakákat!
Megyek, várj rám, mindenhová követlek,
végre veled nyugtom lesz , végre pihenek.
Repülök, szárnyalok mint a képzelet,
álom képek felvillannak, most már jöjjetek!
Végre alszom és boldogságról  álmodom,
 kedvesem vagy, álom, magamhoz szorítom!

Kék ég ,pusztaság

Ács Nagy Éva
Kék ég, pusztaság

Kék ég , pusztaság ,
feltámad a szél a rónán,
álltam, egymagam,
gyönge testemet cibálta,
hajamat megtépázta,
álltam, s tűrtem,
erős vagyok, elpusztíthatatlan,
gyökerem szilárd mint a kő,
megtépázhatsz zord idő,
sebezhetsz , véremet veheted,
de lenem győzhetsz,
mert bármily sebesülten felállok,
s állok délcegen a rónán,
kék ég, pusztaság,
hát süt még nap azért is rám!

Lángolok

Ács Nagy Éva
Lángolok

Tűzben fogantam, láng vagyok ,
oly heves, mint izzó parázs.
Egyetlen pillantás, s elveszek,
egy ölelés, rögtön semmivé leszek.
Ha forró ajkad ajkamra tapad,
már béna bennem a mozdulat!
Selymes kezed ha bőrömhöz ér,
meghűl eremben a piros vér!
Ha szólítasz, ha kedvesen becézel,
lángolva szívemben égek el!
Hullámzik vágyam, elönt a kéj,
vihar és láng van bennem, mámoros éj!

VAGYOK Haiku.

VAGYOK
Haiku.
Írta:Ács Nagy Éva

kidőlt száraz fa
patakmeder víz nélkül
fénytelen csillag

Álomvilág

Ács Nagy Éva
Álomvilág

Felépítettem egy álomvilágot,
hol minden vágyamat valóra váltok.
De nem volt más előttem, csak képzelet,
rájöttem, boldog mindig nem lehetek.
Ringattam magam, majd el is hittem,
de el nem értem, ez most tényleg nincsen!
De talán más lesz egyszer, nem csak képzelet,
az álmokat elérni nem lehet lehetetlen!

Ki vagyok2

Ács Nagy Éva
Ki vagyok 2.

Hát igen ki,
ki az aki eldönti,
kinek ez, kinek az,
álmodozó kiskamasz,
kinek szerelem ,
vágyak rejteke,
másnak ölelés,
szeretet ereje,
szép szavak hordozója,
múlt sebzett madárkája,
vagy a jövő ,
mert tán valakinek az,
anyámnak örök gyermek,
ki felnőni nem akar,
mert minek,
kinek elmúlás létem,
amit én nem kértem,
magamnak senki,
csupán egy porszem,
mely nem látszik a többitől,
ha szél van felkap majd,
s valahol távol lerak,
hát ki vagyok ,
ki lehetek,
a sors eldönti,
mert ő tudja igazán,
ő és Isten,
mert ő teremtett,
ki vagyok, tőle kérdezzétek!

Január

Ács Nagy Éva
Január

Január felvette subáját,
fagyot hozott és zúzmarát,
jégcsap botját mutogatja,
ő a tél mostani hetyke ura!

Mégis boldogság virul arcokon,
remény születik mosolyokon,
új nap,  új csoda, új esztendő,
libben a fákon a hó, mint kendő!

Szeretetről álmodik az ember,
ellentmondani a tél sem mer,
hófedte csúcsok magasodnak,
álmok velük csak szaporodnak!

Január most morc képét mutatja,
szélt s zord időt varázsol a tájra,
mégis a szeretet ereje melegít,
hogy van szebb jövő, mindig hidd!

Tél van

Öröm, móka, jégvirág, hó, táj
Ács Nagy Éva
Tél van

Új év , és első hónapja az évnek,
hideg van, Januári fagyok jönnek,
kopárság, néhol hó lepte már a táj,
mégis öröm van, kacag a gyerekszáj!

Elő a szánkót, induljon a móka,
szaladjon előlünk el, minden róka,
nézd a fákat, zúzmara szőtt rá fátyolt,
az ablakon a jégvirág szirmot bont.

Ó mily szép így a tél, milyen csábító,
mily vérpezsdítő, mámoros, lázító,
nem számít az, ha arcunkba fúj a szél,
szívünk boldog dala, most ím útra kél!

Ropog a hó az úton lábunk alatt,
amott befagyott tó fénye csábítgat,
a napfénye varázs álmot font körénk,
harang szól most, ez az álom a miénk!

Természet szerelem

Ács Nagy Éva
Természet szerelem

Naptári tél van, de mily furcsa a természet,
zöldek a fák, nem hull a hó, hívogat az erdő,
hol ezernyi rejtély, milljó szépség vár,
hol álom  születik, hol szerelem bujkál,
hol ébred a tavasz, dalolnak a madarak,
s előttünk csörgedezik egy kis patak,
s nem fázom, mert hozzád bújhatok,
átölel két karod, csókra nyílik a szád,
boldog vagyok, s a fák közt fénylik a remény,
hogy mindig így lesz, így veled, hiszem,
rügyeznek a fák, rügyezik szívem,
olyan, jó hogy vagy te , vagy itt velem,
tudom, hogy van holnap, s lesz megint,
üzennek a fák, üzen az erdő,
üzen a nap, a fény a felhő,
hirdeti a szerelmet, mely bennünk éled,
bennünk virul az igazi természet
mely maga a SZERELEM!

Fogadom

Ács Nagy Éva
Fogadom

Újévi fogadalmam annyi,
hogy idén is megpróbálok
életben maradni!!

Csodafám

Ács Nagy Éva
Csodafám

Furcsa , nem szokványos, más,
vagy tán természeti csoda,
olyan , mintha űrbéli volna,
mintha maga az Isten alkotta!

Elbűvöl varázsa, káprázik
szemem, bokor ő vagy tán
maga az Isten? kérdéseim
ekképp fonom gondolatomba!

Miközben mellettem a hideg szél
hirtelen feltámad, teljesen földig
hajlítja a csodafámat, sír, hallom
a levelek, az ágak jajszavát!

Bánatom rám tör mint hurrikán,
remeg gyomrom, tehetetlen
vagyok! Ó te szél , állj meg egy szóra,
ne bántsd őt, ő egy igazi csoda !

Imám meghallgatott, a szél elállt,
ereje már szellővé változott, a nap
süt fámra, melyet már csak kéz simogat,
s a fény most rá ékként diadémot aggat!