LÁTOMÁS Haiku.

Ács Nagy Éva
LÁTOMÁS
Haiku.

sötét esthajnal
látomás a holdpitvar
téveszme libeg

Medve jaj

Ács Nagy Éva
Medve jaj

Ittam én egy kortyocskát,
azt hiszem törköly pálinkát,
marta a torkomat,
égette gyomromat,
elmém elborult,
pálinkám kiborult,
na én most már nem iszom,
ital nem lesz vigaszom,
inkább keresem a mézet,
kergessenek meg a méhek!

Tavasz hívogató!

Ács Nagy Éva
Tavasz hívogató!

Csodálatos levendula illatos mező,
közepén bólogat egyedül a napraforgó,
szél hajlítgatja gyönge szárát,
napfény hívogatja bóbitáját,
varázsfelhő lengi be a rétet,
illatával csábítja , hívogatja a méhet,
kik jönnek szorgos haddal,
nektárt gyűjtenek friss harmattal,
erdő szélén fent a fán dalol egy madár,
trilla la-trilla la ez már a tavasz illata!

Nem jó a magány

Ács Nagy Éva
Nem jó a magány

Szellő muzsikál, egy lágy szimfóniát,
síró hegedűn játssza el a magány dalát,
feltámad a vihar, hideg lesz az éj,
fekete leplet borít a tájra az északi fény,
hold sejtelmesen világít a semmibe,
szerelmem örök rab, elvan veszve,
remeteként élem tovább életem,
fa odújába végleg eltemetkezem,
s csak sír, csak sír a hegedűm ,
nem jó ez így , nem így, esküszöm!

Kimondom én:Ég veled!

Ács Nagy Éva
Kimondom én:Ég veled!

Cigaretta füst,
mérgező köd,
mégis csábít,
mégis szívom,
játszom létemmel,
kísértem a halált,
játszom ameddig bírom,
játszom, közben fuldoklom,
tüdőm összezsugorodott
fekete valami,
köhögésem már roham,
szívom, közben sárgul a fogam,
sárga szám, büdös lehelet,
bagóízű csók, melyet rád lehelek,
elviselhetetlen számomra is,
elviselhetetlen őrület,
kimondom egyszer én,
tudom, mert kimondom,
cigaretta ég veled!

Tegnapi vágy

Ács Nagy Éva
Tegnapi vágy

Halni kéne, nem lenni,mert minek,
mondd minek,mit ér az élet,ha szív rideg,
halni kéne, gyávaként megfutamodni,
s fájdalmakat hagyni örökre porladni,
halni kéne, de a bátrak élnek,
ők száz viharral is szembe néznek,
ha kidőlt fa gátolja utukat,
erőt merítenek, elhordják azokat,
tegnapi vágy volt , halni kéne,
a mai pedig, légy bátor, élj,küzdj végre!

Virágvasárnap mindig veled Akrosztichon

Virágvasárnap mindig veled
Akrosztichon
Írta: Ács Nagy Éva

V ágyam irántad maga a fergeteg,
I nnivaló vagy szomjazó lelkemnek,
R emény adsz tajtékzó testemnek,
Á rva szívemnek gyógyír vagy receptre,
G úny szavak némák, vagyok a sors kegyeltje,
V irágos lét van, melyet nekem adsz,
A ranyfényű smaragd mit tőlem kapsz,
S uttogásom mindig csak a te neved,
Á ldom a sorsom, mely gyönyör veled,
R ólad ábrándoztam magányom delén,
N em is reméltem , hogy boldog leszek én,
A ljas volt az aki mindig kinevetett ,
P erceinket virágok és az Isten áldja meg!

Valamikor..

Ács Nagy Éva
Valamikor..

Angyalként jöttem a földre,
fehér ruhában,tiszta bölcsőbe.
Valamikor angyal voltam,
de itt a földön megváltoztam.

Ember lettem,halandó,
s néha bizony gyarló.
Angyalként szeretnék újra szállni,
fehér lepelben tisztán járni.
Tisztára mosni lelkemet,
nem felejteni el az égi jelet.

Valamikor...

Angyalként jöttem a földre,
fehér ruhában,tiszta bölcsőbe.
Megtisztítom,kimosom a szennyet,
s szívem boldogan újra angyalként repdes.

Uram. ha meghalok, veled újra szállhatok?
Visszatérni oda, hol lelkemnek volt otthona,
szeretnék..
Angyalként boldogan nevetnék.
Fogadj be újra,hol én- én voltam,
nem voltam nulla, majdhogynem hulla.

Valamikor...

Angyalként jöttem a földre,
fehér ruhában,tiszta bölcsőbe.

Valamikor..
Angyalként szeretnék távozni
örökre...

Ács Nagy Éva és Hajdinyák Anita. Jó az élet színpadán

Ács Nagy Éva
és
Hajdinyák Anita.
Jó az élet színpadán

Ha nem leszek emlékezzetek rám,
mint bohóc éltem itt az élet színpadán,
fojtogatott, rángatta a sors a zsinórom,
ahogy akarta arra ment mozdulatom,
tehetetlen báb voltam kezében,
elvesztettem én Isten tengerében.
egy voltam én, egy játékszer,
nyakamon lánc volt, nem ékszer,
s magamra maradtam, de nem fáj,
mert jó játszani az élet színpadán!

Mondd hogy lehet?

Ács Nagy Éva
Mondd hogy lehet?

Élni ,élni, mindig csak remélni,
minek, ha sors mindig újra csapdába ejt,
ha nap mint nap pofon csattan arcodon,
s mindig a sírásban vigasztalódol,
élni, élni mondd így hogy lehet,
ha folyton csak játszanak veled,
ha vért köhögsz fel, s kérges tenyered,
ha keserű és szikkadt kenyered,
jóízűt harapni belőle mondd, hogy lehet?

Lesz álmom

Ács Nagy Éva
Lesz álmom

Álom volt, romba dőlt,
összeomlott, mint
kártyavár,
elmúlt a lét szépsége ,
felfelé száll egy sóhaj,
fájdalom a társa,
felfelé száll mint pillangó,
vele szállok, álmodok
mégis, szivárványszínű rétet,
fényeket, ezüstösen
csengő kacagást,
nevetésem harsan vele,
álom volt, csoda ,
álmom lesz mindig
hiszem, nekem!

Mesés álom

Ács Nagy Éva
Mesés álom

Lebegés volt, ég és föld között,
mese a felhők mögött,
fehér unikornisokat láttam,
szépségüket csodáltam,
hullámzó vízből léptek elő,
tajtékzó testük csupa erő,
tánc volt , meseszép tánc,
nyakukon nem csillant lánc,
szabadok voltak ,és csodásak,
lebegtem, s most ők csodáltak,
közéjük álltam pár pillanatra,
álom volt, de gyógyír bánatra!

A vágy útja

Ács Nagy Éva
A vágy útja

Ha izzik férfi és nő vágya,
tüzes lüktetés ágyékuk ,
megy az élet-halál tánc,
eszeveszett tangó szól,
fehér combok kivillannak,
keblek hófehér halma felkínálkozik,
a szív hevesen dobog,
szapora a pulzus,
lélegzetvétel nehéz,
a szenvedély uralkodik,
nem létezik más, csak a kéj,
íme eljön a tejes kielégülés,
mely örökös nász, az élet,
egy a végsőkig,
s a vágy mindig célba ér!

Te Rómeó én Júlia voltam Akrosztichon

Ács Nagy Éva
Te Rómeó én Júlia voltam
Akrosztichon

Vágyam izzott ,felajzott éjszakán,
Indulatom szenvedélye ölelt ,
Remegő Rómeót játszottál,
Átugorva a mennybe vezető kaput,
Gondolán evezve Velencében!

Birtokba vetted égő testemet,
Izzadság cseppjeiddel öntözted,
Cirógattál, kezeddel simítva ,
Imára szólított belőled a vágy szava,
Kulcsolva össze mindenünket ,
Lihegő Júliád most érted eped,
Isten segítse meg szerelmünket!

Koldust hozta ki belőlem az éj,
Ember nem érzett ily szerelmet,
Lehet tévedek,de maga ez tökély,
Elviselni a kínt, csak veled lehet,
Tudom, mert voltam a pokolban!

Nehéz volt, szinte kibírhatatlan,
Erősen forrt már alattam a katlan,
Hitem feladva , reményt elvesztve,
Éltem én,súlyos keresztre feszítve,
Zord volt türelmem, s létem elfedte.

Volt kiút, értem jöttél, tán küldtek,
Arannyal fontad át fájó lelkemet,
Rémes testemből, kihozva a szerelmet,
Ágrólszakadt szívem örökké tied,
Zengem én szerelmi ódánkat ,
Sóhajom útja az átélt vágyaknak!

Lezárt múlt

Ács Nagy Éva
Lezárt múlt

Elfáradtak bennem
a múltért epekedő
sóhajok,
elzúgtak felettem
a siránkozó vágyak
a zord árnyékok,
bezártam a szellem
kaput,most már
tovább lépek,
könnyeim árán
rájöttem élnem kell,
és én azért is
élek!

Az első boldog nyarunk

Ács Nagy Éva
Az első  boldog nyarunk


Sokat gondolok arra a nyárra nagyon,
mikor első csókod égett ajkamon!
Gondolatom az első ölelésé,
gyámoltalan félénk szeretésé!
Az volt a boldog szerelmes nyár,
az volt az első igazi vágy már!

Fázva, dermedten összebújtunk,
és izzadtan egymáshoz simultunk!
Akkor ott egymás szemébe néztünk,
akkor ott önfeledten nevetgéltünk.
Gondunk ott maradt a múltban, nem volt semmi,
 nem kellett fájni,csak egymást szeretni!

Átadni magunkat a követelőző vágynak,
temetni mindent, élni csak a mának!
Feledni azt mi okozott sok gondot,
mit mi magunk s a sors és más is okozott!
De most van már, van itt  te meg én,
kacagunk szinte a semmi közepén.

Tudtuk  rögtön ,mi egymással akarunk élni,
együtt kell, együtt fogunk tovább lépni.
Felvállaltuk egymást, s a múltunk gondját,
ketten terelgetjük, életünk fonalát!
Már eggyé olvadtunk  ,ott akkor örökre,
ketten ébredünk fel kócosan örömre!

Nem kérünk mást te sors, csak még húsz évet,
mit két egymásra talált kóbor szív leélhet!

Álomkeringő

Ács Nagy Éva

Álomkeringő

Rekettyebokrok tövében hol az álom játszik,
megszűnik minden akarat s szándék,
ott alszik a szirmok között egy igazi csoda,
szárnyai szivárványszínűek, káprázatos,
vágyai, habkönnyűek,szépsége lenyűgöző,
minden szemet elvarázsol, oly elbűvölő,
szabadsága ahogy száll az égig, irigylésre méltó,
szellő fújja pihe szárnyát, eső néha elmossa vágyát,
de ő csak száll szembe a széllel,virágról -virágra,
száll bátran mindig -mindig más határba,
szivárványszínű pillangóm vigyél magaddal kérlek,
veled én is messze repülve, szabadságot remélek,
vár engem is a határ, vár a virágos mező,
vár, hív csalogat a nap, a fenyves borította erdő,
vár a kéklő ég is, vár rám ott egy igazi álomkeringő!

Kérdések és kétkedések

Ács Nagy Éva
Kérdések és kétkedések

Kihez jut el majd hörgő sóhajod,
ki hallja meg majd fájó kiáltásod,
ki az ki virágot fakaszt lelkeden,
ki látja meg a nyílt sebet testeden!
Ki az ki felfedezi benned a szépet,
még akkor is ha vénül a képed,
Ki az ki segít rajtad a bajban,
ki veled van kétkedő nyomorban,
ki az ki támaszt nyújt neked,
ki az ki fogja majd ráncos kezed,
ki lesz az ki érted imádkozik,
veled van végig, sosem alszik?

Nem kell sok nekem

Ács Nagy Éva
Nem kell sok nekem

Nem vagyok kapzsi , tudom és hiszem,
ami nem kell nekem,nem követelem,
nincsenek nagyra vágyó álmaim,
csak hétköznapi, emberi gondjaim,
nem akarok gazdagságot, kincset,
csak tisztességes munkát és kenyeret,
csak még egy kicsit több esélyt,
holnapra biztosítani a megélhetést!
nem kérek sokat, hiszem és tudom,
csak annyit, hogy javíthassak színvonalamon!

A mi gyermekünk Az írásról röviden

Ács Nagy Éva
A mi gyermekünk
Az írásról röviden

Igen a mi gyermekünk, a mi szellemi termékünk, a gondolataink, az érzéseink, belőlünk egy darab! Ha jó, ha rossz akkor is,és a gondolat szabadon szárnyalhat, és hogy kire néznek fel, szerintem nem ez számít, nem attól író valaki, hanem attól amit leír, még akkor is ha senki nem néz fel ránk,írni kell, mert ez az életünk, magunknak, és másoknak, kinek tetszik kinek nem, mindannyiunkból valami, valaki hozta ki a gondolatokat, amit lekellet írni, én így voltam, miért kezdtem el, hosszú, fájtam, és így jobban lettem, ennek köszönhettem, hogy még vagyok, hogy élek!! Nem vagyok író, mert nem az akartam lenni, csak így könnyebb volt a sorscsapásokat elviselni, szóltam magamhoz, szóltam mindenkihez, ez lett belőle!!
S az ember él -hal a gyermekéért! Hát írok mert muszáj, mert jön belőlem egy belső késztetés,megszülöm gyermekem, és boldoggá tesz !Minden könnyebb,mindent jobb elviselni, a nincset, azt amit nem tudok elérni, vagy amit rég elvesztettem, itt megkapom, itt pótolom az elvesztett reményt, ez egy új út a jövőm felé! Nos én hát lépkedek, bátran előre, s nem egyedül, a leírt gondolataim követnek, utat mutatnak nekem a szabadságom felé!

Pasticcio Te a varázslóm

Pasticcio
Te a varázslóm
Írta:Ács Nagy Éva
(Idézet:Shakespeare 75. szonett)

Egész létemet légszomj gyötörte,
fuldokoltam, hittem a föld temet,
már rossz érzést jöttöd kerékbe törte,
felemelted magadhoz lelkemet.
"Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek,"
nélküled szárad a test, a tenyér,
vágya nincs sóhajnak, leheletnek,
fénytelenek az égen csillagok,
a nap nem ragyog, ereje nincsen,
s én te szemedből erős fényt kapok,
mégis gazdag vagyok, te a kincsem,
Adod erejét a szerelemnek,
tőled jön a vágy, belső lüktetés,
hogy vagy nekem, újulás elmémnek,
gyönyör út , mely varázsos és mesés!

Ne félj szeretni a mást

Ács Nagy Éva
Ne félj szeretni a mást

Furcsa az élet, kicsit csalafinta,
oly barátságok szövődnek, kik nem egyformák,

de ez életre szól,mert mi lenne ha mindenki
egyforma lenne, ha a világ nem kerek,
hanem kocka lenne, nem lenne értelme
barátot keresni, mert ugyanolyat mint ő nem akar senki.
Jobb ha mások vagyunk, megismerjük az ismeretlent,
befogadjuk magunkba az újat, felfedezzük a világot,
és általa ismerjük meg a mást, és önmagunkat!
Ne félj szeretni azt kinek más a színe,
kit más föld nevelt, más anya szült,
benne is dobog a szív, ő is nevet és sír!
De szeretni képes , érzései vannak,
fogadd el őt olyannak, meglásd méltán
nevezed őt barátodnak!

Ne mondd

Ács Nagy Éva
Ne mondd

Ne mondd nekem, könnyű magadra találni,
ne mondd nekem, mindent meg kell próbálni,
ne mondd nekem, hogy akarni kell,
ha a felépített falakat te hordod el,
ne mondd nekem, hogy ne add fel,
ha sóhajod senkihez sem jut el,
csak a főzelékszagú leheleted ,
fokhagymaízű , büdös életed,
s így önmagad rothadva , léted nem ér
semmit, hiszen eredben már nem lüktet vér,
nem termelnek jövőt a hormonok,
dolgoznak benned a pokolfajzatok!
Átveszik az uralmat amúgy is ronccsá lett
testeden,hát akkor mi végett legyen jóízű lehelet?

Álom volt

Ács Nagy Éva
Álom volt

Sima volt a víztükör,
szellő nem borzolta,
láttam a vízben
önmagam képét,
mely ártatlan
és tisztának
tűnt,
rácsodálkoztam,
ez én lennék,
ez az őszinte gyermeki
arc,valaki tréfát űz
velem,
valaki játszik létemen,
ez nem- nem én vagyok,
rám az idő bélyeget
nyomott,
nem őrizte meg senki,
makulátlan létem,
nem vigyázott rá semmi,
hogy kíméljen,
meglepődött bennem
a perc,s a szél átfújt a vízen,
álom volt a saját tiszta
tükörképem!

Álmomban Akrosztichon

Álmomban
Akrosztichon
Írta: Ács Nagy Éva

Álmomban mindig erre ébredek,
Cefre szagú a vágy, és lehelet,
Sóhajom száll illatos mezőre.

Nap felé, felhőn túli kék égre,
A titokzatos felhők mögé vágyom,
GYarló létem ,itt csak vegetáló álom.

Ének mi szívem mélyéről fakad,
Vulkanikus robbanás, láva mag,
Alvó mivoltomban boldogság arat!

Ács Nagy Éva és Hajdinyák Anita. Sem kő sem szikla

Ács Nagy Éva
és
Hajdinyák Anita.
Sem kő sem szikla


Ne várd, hogy jobb idők jönnek,
mert szaporodnak csak a könnyek,
hullnak lábaid elé a kövek,
megmászni lehetetlen őket!
Ki megpróbálja, bátor és merész,
Kinek szíve gyenge sajnos odavész.
Mert csak gördülnek egyre a kövek ,
mikből végül lesznek  óriás hegyek!
S kiknek szívük bátor és tiszta ,
megmásszák ők ,mert a szívnek ereje van,
melynek nem állhatja útját sem kő sem szikla !

Penge élen a lét

Fantom kép, csak úgy!!!

Ács Nagy Éva
Penge élen a lét

játszom, folyton játszom,
penge élen szól a táncom,
játszom, folyton játszom,
a halál gödrét látom.
játszom ,folyton játszom,
éltem kifeszített vászon,
játszom, folyton csak játszom,
meddig gyötör a légszomj,
mikor lesz végre vége a harcnak,
mikor szól boldogan a sóhaj?

Bölcsességem

Ács Nagy Éva
Bölcsességem

Szeretet nélkül nincs élet,
a lámpa lángja is reményre ébred,
csoda nélkül nincs remény,
nincs ami széppé tenné álmaink,
ha a szív üres és lélektelen,
nem környékezi meg a szerelem!

Remény.

Ács Nagy Éva
Remény.

Sötét erdőben nehéz a lét,
de mégis ott él egy tünemény,
kinek elragadó a lénye,
habos fodros-e földnek tökélye,
mesében éli mindennapjait,
vágya, hogy teljesítse álmait,
szerelemre termett, érte epekedik,
várja, fehér lovon a királyfit!
tudja jól, érte jön egyszer,
várja, szíve telve türelemmel!
S a meséből valóság termett,
szeméből örömkönny csepeg,
teste elérte a várva várt szenvedélyt,
lelke meglelte a boldogság békéjét!!

Édesanyámnak

Ács Nagy Éva
Édesanyámnak

Felsírtam, tudattam jöttöm,
anyám mellére vont, elhallgattam
rögtön,éreztem illatát,
éreztem melegségét,
hosszú utam után , megtaláltam a békét,
anyám sírt velem, örömkönnyei hulltak
reám,szemével végig nézett rajtam,
keze simogatott,tudtam én ilyen ő,
hisz ismertem hónapok óta,
már akkor becézgetett,
már akkor szeretett,
mindig énekelt nekem,
nekem a pocaklakónak,
vártam a találkozást, hogy én is
érinthessem,láthassam végre,
és íme eljött ez a nap,
úgy zajlott le ,szinte észre sem vettem,
mire feleszméltem itt voltam,
itt a legdrágább kinccsel,
édesanyám itt vagyok, ölelj,
védj, tanítsd meg milyen a lét!
Anyám szorított magához,
csókjait hinté arcomra,
boldogság percei , felsírtak bennem,
de jó , hogy én neked születtem,
s a te gyermeked lettem!
SZERETLEK

Száll a madár vágy

Ács Nagy Éva
Száll a madár vágy

Mint harsona, úgy zeng a madárdal,
a fütty szó, hallatszik az éjben,
a fa benépesült ,a szél hajlítgatja ágát,
fiókák várják a közeledő tavaszt,
mikor repülhetnek végre, messze
a határba, szárnyukat tárva a nap felé,
a csábító kékség elé, de addig még
van idő felnőni,ők még nem, de a vágyuk
már képes szállni!

Hát akkor szállj

Ács Nagy Éva
Hát akkor szállj

Vergődő madár röptű lét,
hol néha törött karokkal
szárnyalsz a szabad ég felé,
homályos köd gátolja utad,
rettenet, mi vágyat olthat,
apró szemcse, picinyke lepke
vagy csak, mégis a szabadság
elé vágtatsz, ha fáj is,
ha kínokkal teli az út,
menned kell , menni muszáj!
Hát csak bátran szállj!
Vár az ismeretlen,
de mégis szabad vágy!

A múltad tied

Ács Nagy Éva
A múltad tied

"Amíg él el nem felejti, hogy
a múltat ki nem tépheti szívéből,"
senki, és semmi, mert az örök,
a te részed, emléked ,
te voltál az ki megélted,
a jót a rosszat, te hullattad könnyed,
a hegyeket te másztad meg,
az örömöket te érezted,
nevetésed csak a tied,
amíg élsz el nem feledd!

Illúzió

Ács Nagy Éva
Illúzió

Fehér hajú kedves anyám,
kérlek nézz most reám.
Látod mi lett belőlem?
Itt állok megtörten!

Miért nem mondtad nekem soha,
hogy az élet néha mostoha.
Nem mindig csillog minden,
s nem olyan, mint én elképzeltem.

Hogy a szépnek van más oldala,
ezt nem tanítják nekünk soha.
Hogy csalódunk eleget,
sorsával senki se elégedett.

Szólhattál volna nekem,
akkor talán fel sem veszem.
Az élet gyötört már eleget,
sírtam is, s nem is keveset.

Igazából mikor leszek boldog,
mikor mondom, hogy jó volt?
Hiszek-e valamiben valaha,
vagy csak a mesében maga.

Nem így indultam neki a világnak,
de minden illúzió, csak látszat.
Talán életem végére megérem,
szenvedés mentes létem!

Tévhit (Valakinek,valamiért!)

Ács Nagy Éva
Tévhit
(Valakinek,valamiért!)

Fiatal vagy csak hiszed,
megtéveszt a hited,
mikor már vannak szarkalábak,
búcsút inthetsz a bájnak,
hasadon szaporodik a hurka,
s nem edzőterem gyúrta,
bőröd mikor ránctól lóg ,
nem kell ide monológ,
mikor már félsz elindulni,
lábad fáj, nem akar mozdulni,
a derekad is becsípődött,
az idő rajtad is győzött,
fáj a lét, a mozdulat,
rágni sem tudsz, nincs fogad,
szíved dobogása kihagy,
a sors nem hagyja ,hogy fiatal maradj,
elméd sem olyan mint régen,
mit hová tettél, nem érted,
szerelemről ne is beszéljek,
már sajna nem vagy ivar érett,
almodban nincs szaporulat,
korosodsz, elzárták előled az utat.
néha jobb ha békén hagynak,
hormonjaid ebbe is bezavarnak,
de szíved mélyén még keresed,
keresed, vágyod a régi tűzet,
de emlékeidből élsz, táplálkozol,
mi lehetett volna még,sajnálkozol,
fiatal vagy csak hiszed,
hát nagyon téved a hited!

Színes kikelet

Ács Nagy Éva
Színes kikelet

Hófehér színével integet egy kis virág,
köszönti a tavaszt ő a hóvirág,
lilán bólint a  kikeletre a kankalin,
arany sárga pompájával, jön a gólyahír,
ha ragyog a nap, nem esik már az eső,
nap sárga fényében itt az aranyeső,
és a kertben nyílnak a piros tulipánok,
nézd csak ott én feketét látok,
illatos kékségben bújik az ibolya,
szól csendben, azért neki is van szava,
s legszebb, legillatosabb az orgona,
mely fehér, kék és néha sötétlila,
a gyümölcsfákon a rügyek fakadnak,
rózsaszín fátyolként a földre hullnak,
pompás színű lesz a mi tavaszunk,
szivárványszínben teli,és mi mulatunk!

Biztosan így lesz

Ács Nagy Éva
Biztosan így lesz

Fájdalom gyötri testemet,
kínhalál kínozza lelkemet,
övön aluli ütést mért rám
a betegség, de holnap tán,
kivirul a nap,arcomra mosolyt
csal majd a reggeli zaj,
s a délelőtti forgatag,
s én elindulok megint fürgén,
tipp-topp leszek,
ha kell magasat ugrok,
elillan a fájdalom,
s megint régi vagyok,
tudom, holnap tán így lesz,
biztosan így!

KÖSZÖNT A KIKELET Haiku.

KÖSZÖNT A KIKELET
Haiku.
Írta:Ács Nagy Éva

dér lepte bokor
de rügyezik már az ág
kikelet köszönt

Élni itt merni kell

Ács Nagy Éva
Élni itt merni kell

Végtelen erő ez a föld,
vonz magához a fény, az
alagúton túl ,új élet van,
új remény, a gőz és a füst,
hiába próbál gátat rakni,
mi születni akar,
megfog -e földnek születni!
Kövek omolhatnak lábak elé,
hegyet mászni kell,
s ha túl jutunk rajta,
az maga a siker!
Mienk e föld,
mi hazánk lett,
hát élni itt merni kell!

Fekete lepelben

Ács Nagy Éva
Fekete lepelben

Könnyek folynak az arcukon,
szívükben özvegyi fájdalom
hölgyek fekete lepelben,
fekete fátyolluk leng a szélben,
táncuk vérző, vonagló sóhaj,
vágyuk  már magányos moraj,
feketén köszönt a ködös est,
feketén gyászol a koldus test!

Hát nem nélküled

Ács Nagy Éva
Hát nem nélküled

Nem tudok lemondani rólad,
mert nem szólít tangóra a holnap,
nincs tánc, nem szól zene, nincs románc,
hallgatag lett az eddig fess nász,
mikor karcsú tested hozzám simult,
érintésedre szívem ellágyult,
áthaladt rajtam a vágy, a szenvedély,
ez maga volt a vadító tökély,
hát nem is akarok lemondani rólad,
nélküled gyászba borul a holnap!

Vasárnapi ima

Ács Nagy Éva
Vasárnapi ima

Vasárnap van, síri hangulat,
a másvilág rajtunk jól mulat.
Vasárnap van, ne süljenek kenyerek,
vasárnap van, senki se legyen beteg!
Ráérünk arra hétfőtől péntekig,
esetleg még szombat délig!
Vasárnap van, nincs munkanap,
vasárnap legyen a halálnak!

Vasárnap zárva vannak boltok,
vasárnap van, imát mormolok.
Vasárnap van, pihenőnap,
templomban prédikál a pap.
Bevásárlás helyett szól a mise,
zsolozsma van reggelire!
Vasárnap van, álmodom,
üzletet nem járok, hát imádkozom.

Megvilágosodjam most ennyi idősen,
találjon rám hitemben Isten?
Hol volt eddig , nem értem,
vasárnap miatt késett nekem?
Mikor kértem nem volt velem,
most nem kérem, miért legyen!
Vasárnap van, inkább horgolok,
mise helyett hangosan horkolok!

Vasárnap van, lelkem békét nyerne,
ha asztalom, bukszám tele lenne.
Most a plusz pénzt is kihúzták belőlünk,
naná, jól érzem én, hogy fejlődünk!
De sajnos úgy néz ki, nem előre,
ez a iga visz lassan visszafele.
Miért mást dönt helyettem,
ő tudja tán azt, hogy mi jó nekem?

Nincs az én helyemben,
ne szabja meg mit kell tennem!
Amíg élek addig ellenállok,
s a jövő vasárnapjáig kitartok.
Vasárnap ne légy szomorú,
úgyis sokszor jön derűre ború.
Autóm, vasárnap nem indul be,
mert ne legyen akkor benzin se.
Elvem mellett, hűen kiállok,
s vasárnapomért imádkozom!

Hurrikán érzelem

Ács Nagy Éva
Hurrikán érzelem

Hát mily háború ez mely dúl a szívemben,
melynek érintésére perzselő vér fut az erembe,
hullámzó özönvíz, tán hurrikán,
vagy hirtelen feltámadó nagy-erejű orkán,
vagy az a híres cunami,
mely testemet most gyötri,
csatákat vívnak érzéseim,
zuhatagként omolnak vágyaim,
ez nem, nem égi háború,nem mennydörgés,
ez utánad, érted való epekedés,
ha viszonzatlan a szerelmem, az maga a halál,
ha nem szeretsz, hősként viselem, de fáj,
mert meggyilkolnak a nemtörődöm szavaid,
megfojtanak a kimondott nemek , lélegzetem elhagy,
és én örökre a közönyödbe veszek,
s porladok ,szétmállok, a rám zúduló özönvízbe,
ott valahol a mélyben, elleszek feledve!

Esküszünk ( Petőfi Sándor. Nemzeti Dal versére átírat)

Ács Nagy Éva
Esküszünk
( Petőfi Sándor. Nemzeti Dal versére átírat)

"Talpra Magyar, hí a haza,"
oly erővel zengett,mint még soha,
"Rabok legyünk, vagy szabadok,"
azóta is, azon csak tanakodtok,
"A Magyarok Istenére
esküszünk,
esküszünk,"
mi mindenbe beletörődünk!

"Rabok voltunk mostanáig,"
rabok vagyunk, mint apáink,
"Kik szabadon éltek haltak,"
még mindig rabláncon lógnak,
"A Magyarok Istenére
esküszünk,
esküszünk,"
mi mindenbe beletörődünk.

"Sehonnai bitang ember,"
dirigál, előjönni nem mer,
"Kinek drágább rongy élete,"
mint az egész Magyar népe,
"A Magyarok Istenére
esküszünk,
esküszünk,"
mi mindenbe beletörődünk.

"Fényesebb a láncnál a kard,"
könnyen vágja el majd a kart,
"És mi mégis láncot hordtunk!"
rozsdásodik akaratunk!
"A Magyarok Istenére
esküszünk,
esküszünk,"
mi mindenbe beletörődünk.

"A Magyar név megint szép lesz,"
méltó talán elődeihez,
"Mit rákentek a századok,"
termel újabb gyalázatot,
"A Magyarok Istenére
esküszünk,
esküszünk,"
mi mindenbe beletörődünk .

"Hol sírjaink domborulnak,"
unokáink csak zokognak,
"És áldó imádság mellett,"
sorolhatják neveinket,
"A Magyarok Istenére
esküszünk,
esküszünk,"
mi mindenbe beletörődünk?

Huszár szerelem

Ács Nagy Éva

Huszár szerelem

Híres lovas nemzet a Magyar,
kezében jól áll a fényes kard,
feszül testén az egyenruha,
büszkén áll fején a csákója.

Hetyke bajuszát is megpödöri,
csizmáját alaposan fényesíti,
a faluban sikongatnak a lányok,
megjöttek a deli huszárok!

Mind csak őket akarja látni,
s itt örökre kalitkába zárni,
de ő némán ül , feszít hetykén,
távolba néz,felhők mögé büszkén!

Ott a kárpátok hűvös medrében,
ott, van egy lány, ki él szívében,
kiért még dobog e harcedzett szív,
menni kell, mert várja s haza hív!

Más leányt ő nem ölel,nem szeret,
távol van tőle, de ő nem felejt,
könnyes szeme mered a hon felé,
mikor lesz vajon végleg az övé?

Így gondolkodik , szomorkodik,
s nem csak harcol, lelki csatát is vív,
harcol is, mert a szabadság fontos,
szabadság van, akkor lehet boldog.

Mikor végre végleg hazatérhet,
tanúja esküjének a huszárezred,
kedvesével az oltárhoz vágtat,
szabadok , helye van most a násznak!

Félhomályos emlékkép

Ács Nagy Éva
Félhomályos emlékkép

ma földig hajolt bennem a csend,
sárba tiporta szívverésemet,
fájok, és üvöltök,
tehetetlen vagyok,
érintenélek,
de csak tapogatózom,
elérhetetlen vagy már,
csak emlék, csak félhomály,
test nélküli alak a ködben,
vágy az elmémben,
itt hagytál árván,
s engem végleg
legyőzött a magány!

Szabadság vágyunk a régi

Ács Nagy Éva
Szabadság vágyunk a régi

Piros, fehér, zöld,álom ez a föld,
leng még büszkén a zászlónk
s nem hiába haltak meg őseink,
kik szabadságra vágytak,
érte hősként porba hulltak,
s mi gyászoló utódok,
fejet hajtva, némán megállunk,
ünneplő ruhánkon jelkép a kokárda,
szemünkben néma könny pereg,
hogy ott a sáncon, nem lehettünk veletek,
ajkunkon felcsendül a Nemzeti dal,
egyszerre mondja, öreg és fiatal,
határon innen, és határon túl,
egy-nyelven száll fel magasra az égig,
kik szabadságunkért harcoltak, értik,
tudják, tudjuk nem hiába haltak,
testük, nem hiába porladt,
mi mind Magyarok vagyunk,
s mint őseink, szabadságra vágyunk!
Hát legyetek ránk büszkék,
nem volt értelmetlen a földünkre folyt vér,
piros, fehér, zöld, mind Magyar és bátor,
ki zászlót lengett magasan a szélben,
ki kiált hangosan a csendben,
kiáll és harcol a szabadságunkért!
Hát ragyogjon újra fel nemzetünk,
mutassuk meg mi is, halni merünk!

Lehetetlent nem ismerek

Ács Nagy Éva
Lehetetlent nem ismerek

Lebegéseim között ,szellő érinti testemet,
tajtékzik, háborog bennem a vágy,
folyton változik, hol szárnyam van
és repülök feléd, hol sötét árnyak
akadályoznak, de küzdök,
mert nincs ami visszatartana,
mi utamat gátolná,
a lehetetlent nem ismerem,
s egyszer tudom elérek hozzád!

Ács Nagy Éva és Hajdinyák Anita. Nyíló virág a lelkünk

Ács Nagy Éva
és
Hajdinyák Anita.
Nyíló virág a lelkünk

Mint a nyíló virág, olyanok vagyunk,
megkeményítette szívünket a zord tél,
te mindig melengettél, mint testvér, barát,
és egymásban érezzük már a tavasz illatát,
magunkba fogadjuk a pipacsos rétet,
én hallom a gyöngyöző kacajod,
mely túl harsogja a madárfüttyös reggelt,
és futsz a réten , mezítláb,felém,
boldog vagy, kezedben búzavirág, szarkaláb,
szemedben még mindig fiatalos vágy,
sose add fel, légy önmagad,
szép vagy ,vagy nem, nem számít,
magadnak maradj kortalan!

Virágcsokor.

Ács Nagy Éva
Virágcsokor.

Vázámban illatos rózsa nyílik,
vele szerelmem lángolva izzik,
tőled kaptam ma jelképesen,
szívet fontál köré, szerelmesen.

Vágyam, hogy mindig ily illat
lengjen körül,s te add álmomat,
ó te gyönge harmatos virágszál,
nekem szerelmi vallomást hoztál.

Óvlak mint legdrágább kincset,
mert te és aki adta, jelent mindent,
a vágyat, az álmokat, jelent,jövőt,
feledteti velem, a cudar időt!

Könnyeim hulltak a boldogságtól,
elérzékenyültem e kis virágtól,
tudom, most már a rossznak vége,
szívem dobban, van újra reménye!

Álmomban mindig rózsa illatozik,
karod ölel, szerelmünk vágyakozik,
elérve tán együtt a végtelent,
legyőzve már veled a lehetetlent!