Néma gyászom

Ács Nagy Éva
Néma gyászom

Nem kérek többé,
nem remélek én már semmit,
temető felett sötét a felhő,
mely örök gyászszalagot fon
szívemben,
nem akarok,
nem tudok feledni ,
könnyem sosem apadhat el,
a fájdalom lebénította testem,
a hiányt nem pótolja
nekem semmi sem!
Néma gyászom
magamban viselem!

Te rongyos élet

Ács Nagy Éva
Te rongyos élet

"Te rongyos élet,bolondos élet,
mitől tudsz olyan édes lenni ,mint a méz?"

Szerelem kell, ölelés, csókok tömkelege,
vágytól szenvedés, lázas remegés,
kell még tűz, hatalmas láng ,
éledjen lelkedben fel a szunnyadó parázs,
szívedben legyen örökké égő mécses,
kell ,hogy szeress, s én szerethesselek!

" Te rongyos élet, bolondos élet,
leszokni rólad, Istenem milyen nehéz!"

Magány a társam

Ács Nagy Éva
Magány a társam

Ősz van,és fájdalom szívemben,
lehullott már a fákról is a levél,
vele köd borult a tájra és hideg magány,
nincs fény, nincs pajkos kikelet,
az elválás végleg mindent betemet,
magamba roskadva nézem a semmit,
emlék zúg fel fülembe üvöltve,
foszlány szavak, nekem csak ez maradt,
álombéli csókok, ölelések, melyek
égetnek, perzselnek még, még,
s ha lecsillapodok, nem érzem már ezt sem,
remeteként élem le nélküled éltem!

Alkonyati csendem

Ács Nagy Éva

Alkonyati csendem

Alkonyati csend vonul végig a nádason,
szél lágyan ringatja a csónakot a vízen,
némaság van, és én csak nézem a csendet,
s emlékezem,hallom a horgászok hajnali üdvözlését,
a csali csobbanását ,s aztán a csendet,
a várakozást ,lesz e kapás, jó fogás,
s hallom a nádas neszét, a békák brekegését,
a kacsacsalád reggeli ébredését,
s odébb a hattyúpár szárnyát kitárja,
fejét a víz alá dugja, szépítkeznek, indulnak körútra,
hallom még a nyár ezernyi örömének zaját,
a pajkos fiatalság dalát, önfeledten zuhannak a nyárba,
de most csend van, berregnek a hónapok,
hidegek a hajnalok, a nappalok, fagyosak az éjszakák,
de még hallom, fülembe zeng, a megért félszáz nyár,
alkonyodik, csend vonul a nádason,
alkonyodik, csend vonul át szívemen,
alkonyati csend bennem,ezernyi csend!

Koldus monológ

Ács Nagy Éva

Koldus monológ

Ember, ne nézz fintorogva rám,
kitaszított vagyok, de még ez az én hazám,
habár nincs tető a fejem felett,
nincs ágyam, nincs kenyerem,
szatyorban hever múltam s életem,
pálinka szagú a leheletem,

de Magyar föld nevelt engem,
voltam egykor rendes ember,
otthon család is várt rendben,
de sorsnak volt furcsa játéka velem,
a bank elvitte mindenem,
vesztettem, múltam, jelenem,
vesztettem jövőm,s vagyok most nincstelen,
de még Magyar, még ember, akkor is ha roncs,
testem még nem lepte el a rossz,
álmodom még itt a kőpadon,
álmodom újra az otthonom,
várnak rám, ölelnek kacagva,
fejem teszem puha illatos párnámra,
konyhámban illatozik a finom kalács,
de álmom hideg, mert a valóm rideg,
a hajnalok a padon érnek,
pálinkám elfogyott ,mellettem csak
üveg díszeleg,a nylon szatyor zörgése
a jelenben ébreszt!
Ember, ne nézz fintorogva rám,
hogy itt vagyok, nem az én hibám!

Marionettbáb

Ács Nagy Éva
Marionettbáb

Csak egy bolond, ki ha kell százat kiált,
csak egy bohóc, kit kinevetnek mások,
csak örök gyerek,mert felnőni sosem akarok,
hát ez vagyok,nem tagadom, álmokkal, reményekkel,
tele sebbekkel, lelki fekélyekkel,
de túléltem így, nevetek, nem mutatom fájdalmam,
élni hagynak így a démonjaim,
élnem kell bohócként , élnem hát bolondként ,
marionettbábként éltem sorsom kezében!

Emlékekből táplálkozom (Sz.I. nek)

Ács Nagy Éva
Emlékekből táplálkozom
(Sz.I. nek)

Megyek tovább az úton,
a harminc évem siratom,
emlékszem jól mindenre,
az első napra , az első
pillantásra, ölelésre,
lopott ,sietős csókokra,
a halk suttogásra ,
szavakra mik belém égtek,
szívem belsejébe raktak fészket,
de elmúlt már, a fény elhalványult,
elmentél,nem néztél rám,
egyedül hagytál,
viharban, fagyban, nyárban,
magam vagyok, boldogtalan,
szavaim lecsendesedtek,
nem suttogok már én sem,
nem lopom a csókokat többé,
megyek ,csak megyek az úton,
s az emlékekből táplálkozom!

Akarom ,akarlak

Ács Nagy Éva
Akarom ,akarlak

Ha hozzám érsz ,remegek,
szívem összevissza kalapál,
minden gondolatom csak te,
nem létezik más,megszűnt a külvilág,
akarom, akarlak ,örökké,
a mennyekig repülni veled!

Valahol láng

Ács Nagy Éva
Valahol láng

fáj ma nagyon valami
pihen a test mozdulatlan
néma csend sűrű köd
ajak s szem lezárva
nincs szívdobbanás
élet volt csak egy villanás
gyász van most már helyette
s valahol valakiért
világit egy mécses láng

Csendem a csendben

Ács Nagy Éva
Csendem a csendben

Csend ringatózik lágyan a vízen,
átölel a béke, simogat a nyugalom,
körbefonja testem az alkony,
csodás varázs, halkan dobban szívem,
álom, s még a gondolatom is pihen,
csak nézem a csendem csendben!

Zuhanás

Ács Nagy Éva
Zuhanás

Magasba vágytam, repülni akartam,
szárnyakat növeszteni, szállni csak,
messze hol nincs határ, dalolt bennem a szabadság vágy,
de te letörted szárnyam , zuhantam, csak zuhantam
mélyre , törött szárnyam nem vitt fel többé az égre!

Gondolatom

Ács Nagy Éva
Gondolatom

Vasárnap díjat kaptam ,a Batsányi -Cserhát Művésztársaság különdíját,örültem is nagyon, de az igazi ennél többet érő nekem más volt!Az,hogy találkoztam olyan emberekkel akikre én a porszem felnézek, nagyok ők a szememben, és büszke vagyok arra, hogy befogadtak,beszélnek velem, mosolyognak rám, a szeretet áradt mindenfelől.De azon is meglepődtem mikor rám néztek, fényképezkedni akartak velem, tudták ki vagyok, szóval lehet ,hogy másoknak én is egy vagyok közülük? Ez hihetetlen lenne. Ennyi szépet , jót, jó szót, biztatást én ritkán kaptam mint itt,családban éreztem magam. Szégyenlem azt, hogy én több esetben is azt sem tudtam ki az illető aki megszólított, de a boldogságom határtalan, elindultam valamikor nagyon messziről ,megérkeztem valahová, és most itt vagyok, velük, egy közülük,és remélem sokáig , de még mindig csak porszem , mert ahhoz a hogy a porszemből nagy hegy legyen, sok-sok idő kell még nekem!Köszönöm szépen, hogy tagja lehetek a csoportnak, köszönöm, hogy annyi mindent adott nekem, és remélem egyszer én is adhatok!

Anya mosolya

Ács Nagy Éva
Anya mosolya

Csend cica , csend,
ne nyávogj, legyen rend,
anya had örüljön,
táncra nevetve perdüljön.

Csend cica, csend,
ne nyávogj , legyen rend,
anya mesét mond érte ,
remény lesz a szeretete.

Csend cica , csend,
ne nyávogj, legyen rend,
anya boldogan kacagjon,
mosolya örök maradjon.

Lője le valaki a halált

Ács Nagy Éva
Lője le valaki a halált

Nem bírok már a munka hőse lenni,
a hajtás teljesen kiszipolyozz,
s különben is ,hogy legyek, hogyha görcsbe
rándul a kezem, szemem nem lát csak fényeket,
madárcsontú testemben a lélek csak remeg.

Fáj a lét, fáj a lélegzet, hát így hogy legyek?
pihenni kéne végre, de nem lehet,
mert nem érem meg a nyugdíjas éveket,
a halál véres csókot lehelt homlokomra már,
könyörgöm lője le valaki hát a halált!

Vagy nem lehet? Annyi mindenkit megöltek már,
pont őt miért nem tudja senki sem,
megöltek, királyt és hős daliát,
keresztre feszítették Isten fiát,
miért hagyták ki ebből pont a halált?

Isten teremthet új mezőt, hol elfér mindenki
ki egyszer megszületett,
nem értem én, ezt akkor miért nem lehet?
Nem akarok már a munka hőse lenni,
a gépek torz zaja mellett fogok megdögölni!

Süket fülem, béna, rothadó testemben
fárad a szív dobogás, piheni kéne végre,
hát lője már le valaki könyörgöm a halált!
Isten tudom megbocsájt, könyörgöm,
lője le valaki hát! Csak bátorság!

Nekem apám

Ács Nagy Éva
Nekem apám

Nekem apám a legerősebb,
nincs nála erősebb ,
elbír minden gonosszal,
nyugtom van éjjel s nappal.

Nekem apám a hős,
ha vele vagyok senki sem bánthat,
nem félek, nincs mitől,
a bátorsága rám ragad.

Nekem apám az óriás,
magasabb mint az utcánkban a nyárfa,
eléri a szobámban a legnagyobb polcot,
s a kisautóm a kezembe adja!

Nekem apám a béke,
hol ő van ott vihar elhalkul,
szemében boldogság kacag,
mosolygok rá, még ha fáj is a fogam!

Nekem apám az otthon,
a fűszeres reggelek illata,
az éjszakai varázs csillogó ura,
álmom hogy egyszer ő én legyek,
s nyugalmat árasszon feléje az én csillogó szemem.

Erőm hitem

Ács Nagy Éva
Erőm hitem

Erős vagyok, gondolom,
nincs kő , mi nálam erősebb lenne,
nincs mi az én erőmmel bírna, hiszem,
testemben ép minden mozdulat,
nem fáj már, fájdalmam legyőztem,
a múltam bennem babért nem arat!

Keleti álom

Ács Nagy Éva
Keleti álom

Varázslat ez , fűszeres álom, repülő szőnyeg,
s rajta te meg én,kelet sötét egén,
én a hercegnő, te a hercegem,
csábító vágy, kábulat, ezt hiszem,
Seherezádé ezer meséi megelevenednek,
Aladdin csodalámpájáról ginnek regélnek,
Bagdad falain átrepítenek, álmok ,
hitek , s szerelmek, legyőzik a lehetetlent!

Voltak jelek

Ács Nagy Éva
Voltak jelek

Láttam jelét, de nem vettem róla tudomást,
számomra egy nap alatt összeomlott a világ.
Mindent mit felépítettem elvesztettem,
érzelmileg teljesen tönkre mentem.
A nap előtt fekete felhő vonult,
húzták már a harangot, értem kondult.
Az álom , a boldogság eloszlott,
testem a fekete földre rogyott.
Csak egy nap volt , olyan mint más,
minden megváltozott,
csak egy nap, s a boldogság örökre távozott.
Miért , ki volt a hibás,
lehet én, senki más.
Pedig hittem az életben,
tele voltam duzzadó jókedvvel.
Felállni nehéz volt,
hitem mindenben megingott.
De felálltam, kihúztam magam,
délcegen mint egy erős fa,
könnyáztatta arcom nem mutatva.
Belül zokogva kétségbe esve néztem,
kitárt szívem teli volt az új élet utáni reménnyel.

Ördögre vágyva

Ács Nagy Éva
Ördögre vágyva

Magány, nem jó hogy van,
teljesen elferdíti létem,
torz bennem minden érzés,
nincs ki fogja kezem,
ki viharosan átöleljen,
vagy épp elküldjön a fenébe,
még az is jól esne most,
mert a csend nem zúdulna
özönvízként nyakamba,
hideg, oly hideg, megfagyok,
kérlek légy itt,most ha lehet
törd meg a magány érlelte jégcsapot,
amorf lelkem ezért imádkozik,
inkább veled az ördöggel,
mint remeteként angyalért esdni,
várni, várni, de erre nekem nincs időm!
Hát jöjj értem ördögöm!

Egyszer elvesztettelek

Ács Nagy Éva

Egyszer elvesztettelek

Egyszer elvesztettelek ,
el ebben rengetegben,
helyem keresem benned,
szemem meg-meg rebben,
kesergek ,egy percet,
merre keresselek ,merre menjek?
Merre? tehetetlen ember lettem,
versemben lehet szenvedek,
versemben nem remekelhetek,
sebesen ver szekerem,elegem lett,
mert szelek kergettek meg engemet,
elfedve teljesen szerelmed,
kereslek mert kellesz nekem,
kezem kell kezedbe,
testem meleg testedre,
egyszer elvesztettelek,
nem engedhetem meg ezt ,
ne legyen egyke szerelmem,
ne rebbenjen szemem,
veled kell nekem szerelem!

Te akkor is édesanyám!

Ács Nagy Éva
Te akkor is édesanyám!


Te akkor is szeretsz ha rossz vagyok,
ha balul ütnek ki tetteim, s a holnapok,
ha mindenki utál, és hibáztat,köpköd rám,
te akkor is ölelsz, ha vétkezem,
ha ártok még magamnak is,
ha más már lemondott rólam,
sárba tiportak, s állok a szakadék szélén,
más nem törődve elmegy mellettem,
de te akkor is tárt karokkal vársz,
ha kilöktek, számkivetett vagyok ,
ha letértem az útról, mit te tanítottál,
te önzetlenül imádsz, akkor is
ha nem érdemlem meg,még azt sem
hogy te lettél az én édesanyám!

Mesehős

Ács Nagy Éva
Mesehős

Mesék országába képzelem magam
hol bátor hősként száll a gondolat,
erős tengerész, ki védelmezi a szegényt,
kémleli távcsövén az óceán hullámait,
ó Istenem ez nagyon fura,
könyvből áll a tutajom alja,
hát így most tengerre hogyan megyek,
vadak a hullámok,még odaveszek,
akár milyen bátor is vagyok,
eszem van, abból pedig ki nem fogyok,
álmodom hát tovább a hős daliát,
fitogtatom bátorságomat,
egekig magasztalva fel magam,
közben otthon könyvembe bújok,
mesék országába képzelve magam!

Felnőtt álom

Ács Nagy Éva

Felnőtt álom

Elmúlt a gyermekkorom anyám,
már hiába vágyom oda vissza,
fürtös hajamba ősz szál vegyült,
vágyaim, álmaim lecsillapodtak.

Öregszem, veled vénülök idő,
vészesen közeledik az út vége,
az elmúlás szele lengedezik,
ó Istenem, mivé lettünk, leszünk!

Bújnék még anyám ölébe,
aprócska , nemtudomka gyermekként ,
hol hittem még ,a világ is szép,
és hittem az ő szavát s a mesét.

Bújnék még anyám ölébe,
melegítsen, óvjon az ő teste,
csak még, pár pillanatra,
csak még, ha lehet örökre!

Anyám ,oly hideg itt ,kihűlt lelkem is,
már nincs remény, nincs mi felhevít,
feladtam, céltalan ,lézengő a létem,
anyám bújhatnék, kérdem?

Bújhatnék a gondok elől,
de tudom jól, hogy nem lehet,
hát erősként cipelem a keresztet,
gyáva nem vagyok, ki megfutamodik.

Elmúlt a gyermekkorom anyám,
de emléke még bennem lakozik,
jól emlékszem még illatodra,
vágyam gyermekként rólad álmodik!

Holnap elhalkul a szó

Ács Nagy Éva
Holnap elhalkul a szó

A gondolat átsuhant az álmaimon,
fájdalmat okozva amerre ment,
fájdalmat és keserv ébredést,
mennybe vágytam s pokolba érkeztem,
hol minden sivár, szürke köd lepte föld,
a fényt takarja el arcom elől,
az éltető erőt szívja ki belőlem -e hely,
élve temetve vagyok itt,
múmia leszek ,báb, éltem az ördögök rángatják,
fájdalmam van, vérzek, ordít bennem még
valami , kicsit még, s aztán holnap már
halkabb leszek,holnap elhalkul a szó!

Csitt és csatt (Csizinek

Ács Nagy Éva
Csitt és csatt
(Csizinek)

Csitt-csitt- csatt
csatt-csatt-csitt
már megint
mi van itt!

Szemem szikrát szórna,
gondolatom lángolna,
elveszett vagyok,
mindig csak csattogok!
Egy életre elég,
megöl ez a mennyiség!

Csitt-csitt-csatt,
mondjad csak!
Csatt-csatt-csitt,
nyugodalmat egy kicsit!

Agyam helyén csatt,
gondolatom foroghat!
Szívem dobogása csitt,
holnap nem leszek ott vagy itt!

Csitt -csitt most kicsit,
csatt-csatt hát hozzad!!

Pénz hajsza

Ács Nagy Éva
Pénz hajsza

Őrült hajsza , ma minden a pénz körül forog,
de egy dolgot felejtettünk el, ebben a hajszában embernek maradni!

Macskajaj

Ács Nagy Éva
Macskajaj

Mily sötét ez az éj,
a hold épphogy világit,
fogyóban van,
emlék kereksége,
s a macskánk most
sajtnak képzelte.

Kicsi mancsát az égnek
emeli,hiszi ő, hogy elérheti,
de hiába nyújtózkodik,
hiába ácsingózik,
csoroghat nyála,
nem lesz sajt a hold,
s nem lesz ő kelmének vacsorája.

Macskánk keservesen nyávog,
segítséget kérne,remélne,
hátha van aki megszánja,
lehozza neki végre,
üres nagyon a gyomra,
hangosan korog,
de feladja,
elfáradva ő most
hazakullog.

Ajtó előtt várja a tálka,
benne illatozik, csábítja
húsos falatkája,
gondolt rá gazdája,
tudta éhes lesz
ha csavargását feladja.

Elkezdődik a macska roham,
nem gátolja őt holmi tüskés lugas,
ugrik hamar,hogy bendőjét tömje,
s fogadkozik, nem megyek én többet el
az erdőbe, elérhetetlen álmot
nem kergetek,sajtot inkább nem eszek.

Mennyekig repítettél

Ács Nagy Éva
Mennyekig repítettél

Hirtelen jöttél el, nyertem pár évet még
veled,pár pillanatnyi varázst,
őrült szenvedélyt, melyben ott volt
a te meg én, de mikor összeért testünk,
mikor a vágyunk magasba röppent,
nem tudtuk hol a te meg én,
egyek lettünk, egy test egy lélek,
mely összefonódott a szenvedélyben,
gondolkodni nem volt időnk,
a tettek önmagukért beszéltek,
a múltunk fájó örvénye akkor ott elveszett,
a jelen létezett, az jelentette a mindent,
a jövőre még, hogy hogyan miképp lesz,
nem is gondoltunk, nem értünk rá,
két kiéhezett test voltunk, mindent akartunk,
ott és akkor, azonnal ,hiénaként estünk egymásnak,
fájtam, de most jól esett ez a fájdalom,
ezt nem keserűség szülte,nem nyomor,
ezt a szerelem keltette életre,
erős vagyok általad, méltán viselem sorsom,
nem fejet lehajtva, nem megalázkodva,
emberré érlelt újra a szerelmed,
felemelt a porból, fel a mennyekig,
nő voltam,lettem, szerelmes nő megint!

Álmaink labirintusa

Ács Nagy Éva
Álmaink labirintusa

Már nem álmodom újra az emlékeket,
a sors titokzatos ösvénye csapdába ejtett,
fekszem,testemen harmat, megadva magam,
felettem fény, sejtelmesen világit a hold,
nem látom mégsem,már nem érzékelem,
szemem sír, siratja az elröppenő álmainkat,
szívem fáj, fájlalja meg nem élt vágyainkat,
hangom elszállt,nem búg, szélnek eredt,
néma torkomból így hát nem törnek elő
szerelmes hangjegyek, alélt lelkem
pihenni készül, nyugalmat keres valahol nekem.

Még mosoly a világ felé Prózavers

Ács Nagy Éva
Még mosoly a világ felé
Prózavers

Az idő ahogy halad , elfáradsz,rádöbbensz nem vagy olyan mint régen!Eltűnt a láz ,az álom , a szemedből a varázs!Halkul a szó, lassabb a szíved üteme!Rájössz társad a fájdalom, az üresség, végül a magány! Nem hiányzol szinte senkinek, kevesebbet nyitják rád az ajtót, nem emelik fel a telefont,fáradt vagy, de nem hiszik el igaz nem is panaszkodsz!A sötétben csak elmaszatolsz arcodon egy könnycseppet, bánatodat az éjszakába suttogod , fájsz ,némán, csendben, egyedül a sötétben!Nappal nevetsz tovább, nincs rád írva a fájdalmad, ragyogsz, de lelked rég halott!Vegetálsz, rettegsz újra a sötét éjszakától, mely elviszi az álmaidat,megöli a reményeidet, hogy holnap, igen holnap kivirul léted!De már a pók sűrű hálót szőtt köréd,házad táját áthatolhatatlan moha lepte el, dolgoznak a magányos évek benned, sápatag bőröd nem látott mostanában napot,bujdokolsz magad és a világ elől!Fáradt vagy, ahogy mellöled hallnak ki sorban a társak, barátok, te is rájössz, időd véges, nem vagy halhatatlan, eddig nem is gondoltál rá, de most, most már igen!Nem félsz, értelme nincs a félsznek,és hogy mikor, kérdezni nem szabad, jobb ha nem tudod! Ha nálad nyílik ki az a bizonyos könny akkor te jössz! Titokban csak azt reméled hamar, fájdalom és kínok nélkül! De ez sem kívánságműsor!Ezt homály lepi, majd kiderül! Fáradt vagy, fáradt még gondolkodni is, de azért egy kicsit várod a reggelt mikor még mosolyoghatsz a világ felé!

Világom őrültje

Ács Nagy Éva

Világom őrültje

Őrült gondolat fojtogat, szorítva torkom,
könnyek közt fuldoklom kezei között,
csápjai polipként körém fonódnak,
ebihalként ,csaliként , levegő nélkül
vergődöm csak, gyötör a légszomj!
Félek, magam vagyok a őrült vagy tán ördög,
pokollá tettem az életem ,fájtam, sebeket ejtettem,
régi énem meggyilkoltam, bitóra húzva testem,
majd vérszomjas vadak elé dobtam!
Sikolyaim önálló éltre kelnek,
harsognak , ereje oly mint az északi szélnek,
de nem hallja senki, nem is kell,
elég ha hallom én, vérem hamarosan
vámpírok italává válik, testem halovány,
jéghideg semmi , oszlásnak indult rég elmém,
Őrült vagyok, tudom, magam, magamba fojtom!

Eltűnt kamasz álom

Ács Nagy Éva

Eltűnt kamasz álom

Ifjú szemében lángolt a kamasz vágy,
tűzet rakott szívében száz álom,
könny még nem maszatolta össze arcát,
teste erős és feszes,a sors nem rogyasztotta
a földig meg,haját az idő nem fakította ki,
lelke élt csak a pillanatoknak,a mának,
a hirtelen feltörő szenvedélynek,
mely feszítette  testében az ereket,
vére piros, és forró, nagyon heves,
mozgékony teste ugrott, cselekedett,
űzte, hajtotta előre a vulkánként feltörő vágy,
de kialudt a láng, vére lecsillapodott,
szemében kihunyt a mécses , fénytelen lett,
halottak, hidegek már a szavak,lelke véres,
a sors tépázta meg, hitegette, hitt neki,
s az álomból felébredve a szakadék mélyére esett,
zuhant csak zuhant , tündérmeséje pokollá változott,
nézi önmagát tükrében, keresi a kamasz lángolást,
de múltbéli önmagára többé nem talált!

Orv támadás

Ács Nagy Éva
Orv támadás

Az igazi fájdalom az
mely a szív belsejébe hatol,
orvul támad ,orvul vadászik,
törtet előre, eltiporva létünk,
lelkeket  sanyargat, rútul megtépázza,
könnyeket fakaszt,néma könnyeket,
őrjöngésig kerget, ledönt a mélybe,
mély depresszióba taszít ereje,
a kétségbeesés életet követel,
vége, nincs tovább,az ember tehetetlen,
beletörődve megadja magát!

Átölelt az Ősz

Ács Nagy Éva
Átölelt az Ősz

Az Őszi szél már átölelt,
a Nyár simogatása tova lett.
A fagy lassan hatolt csontjaimba,
a hó szitált érdes arcomba.