Hiszem erőm

Ács Nagy Éva
Hiszem erőm

Sötét van, nem látok semmit,
megriadok minden apró neszre,
árnyak suhannak el mellettem,
menekülnék, de nem mozdul a lábam,
valami titokzatos erő visszatart,
fogoly vagyok, vergődő madár a kalitkában,
a sötét és a fény között folyik a küzdelem,
hogy a jó győz, reménykedem,
s akkor majd nem félek többé,
látok, merszem lesz újra hinni, bízni ,
s talán rád is találok valahol,
én hiszem, nagyon hiszem, akarom!

Életünk utolsó tánca

Ács Nagy Éva
Életünk utolsó tánca

Álmodom, mint mindig ,
akkor is ha ébren vagyok,
múlt és jelen között ingadozok,
kérek esdve azért, hogy én élek,
s te nem már, Istentől bocsánatot,
csend van, de felsír bennem a lélek,
értünk, ó mi volt a vétkünk?
szalad vissza a múltba a gondolat,
mit rontottunk el,
hogy szerelmünk így végződött?
lapozgatom, olvasom a sors könyvét,
de üresek a lapok, minden üres!!
nincsenek betűk, nincsenek sorok!
hiányod nem pótolja semmi sem,
emléked nem veheti el tőlem Isten!
Álmodom, és ölellek , táncra hívlak,
az életünk utolsó táncára,
hallod, szól a harsona!
Álmodtam vajon! hogy megöleltél?

Csak írok

Ács Nagy Éva
Csak írok

Nem versenyezni akarok, csak írni,
mert minden ember gondolata más,
minden ember mást érez, másképp,
mely nem versenyzik, mert a gondolat
egyedi, mindenkinek más, máshogy
csapodnak le a pillanatok,
az érzések, más a gondolatmenet,
hát írom  mit érzek, s nem versenyzek!

Ne félj

Ács Nagy Éva
Ne félj

Este van, leszállt a nap,
lágyan hullámzik a víz,
a holdfény árnyékot vet rá,
álmodom, szívem zsong,
félek nélküled,
titok vagy, titok a miértek,
nem kérek mást,
téged akarlak,
az érzéseim bennem
hullámokat kavarnak fel,
szeretni vágyom,
szeretni örökké,
nevetni, veled,
könnycseppből gyémánttá válni,
csendben, kezed keresve,
megpihenni örökké,
köréd fonódva várni, hogy leszáll az éj,
suttogni .. vagyok, ne félj!

Szerelem. ( Vers alapja: Jeremy Jones. Szerelem)

Ács Nagy Éva
Szerelem.
( Vers alapja:
Jeremy Jones. Szerelem)

Hát megálltam, pillanatra csak, itt
hol a jeges szél arcomba mar,
mint lúgos sav csípte bőrömet,könnyeim nyelve fájt mindenem,
szívem ez a bolond, még várakozik,
álmaimat fűzve aprócska vágyba,
látlak ott, osonsz felém,
s arcomat már nem marja a szél.

Hűvös hajnali vágyam erős,
lábam nyomodban lépked,
szaladok utánad a fényt keresve,
ajkam száraz, csókodra eped,
testem beleremeg a pillanatba,
elönti a forróság ölem,
akarlak kéjnek, éjnek, szeretőnek,
ne ölje meg semmi a szenvedélyt.
Hiszem, ó hogy hiszem ilyen nincsen!

Sebzett madár, vénülő remete voltam ,
nem kímélt a sors, összetörte eddigi létemet,
tiszavirágú szerelmek, melyek elporladtak,
összezúzva maradék lelkemet,
de nem, nem menekülök, mert kell nekem,
rabként nem élek én saját börtönömben,
mert nem zárhatom el előlem az érzéseket,
hallom szavad , hiszem, hogy hallom,
hívsz, s én repülök tovább veled!

Mert én egy kóborló eb, egy hontalan voltam
ki nem lelé meg eddig kit érdemes szeretni,
nem volt ki eddig kezét nyújtsa felém,
kiáltsa nekem , holdkórosnak,
ébredj, merj szeretni még!
rövid, oly röpke a lét,
mintha pillangó szárnyon létezne,
hamar elröppen itt!
s elmulasztva mindent, enyészet úr lesz hidd!

Hideg hantok alatt a szóvirág is hervad,
nem bimbózik tovább, nem nyílik szóra ajak,
néma , ki nem mondott vágyak oszlásnak indultak,
elmúlt az egyszeri pillanat,
több lehetőség nincs,
de várj, ott már
a hideg jeges szél vértelen arcomra fagy!

Hiszem a Télapót

Ács Nagy Éva
Hiszem a Télapót

Már deres a táj, mint egykori fekete hajam,
néha nem hallok jól, de fülembe zeng egy dallam,
egy kiáltás, ujjongás, hull a hó, egy száncsilingelés,
örömteli vágyakozás, hogy eljön, egy boldog nevetés,
egy kedves dörmögő hang, hó hó hó megérkeztem,
itt vagyok újra, szánkómat ezer országon át
szarvasom húzta, zsákom sok mindent rejteget,
játékot, könyvet, de elsősorban szeretetet,
fújhat a szél, tombolhat vihar, belepheti a hó utamat,
de nem gátol meg semmi, hogy itt legyek, itt újra veletek!
Télapó! már vénülnek bennem az évek,
de én még gyermekként várlak téged!
Kedves öreg télapó ,várom hogy hulljon a hó,
várom a száncsilingelést , várom , nagyon várom még,
örökké hiszem, hogy létezel, tudom, jól tudom,
nem felejtesz senkit sem el!

Régi hópelyhek

Ács Nagy Éva
Régi hópelyhek

Örülni kell a téli hóesésnek,
mert a táj már békésen szendereg,
hiszen lázasan készülődik minden,
ünnepi díszt ölt emberi lelkekben.

Mert a zord télben, minden felragyog,
szeretet éled fel, rossz múlt halott,
csilingelve köszöntenek holnapok,
emlékek reményként dalolnak ott.

Éled bennünk újra hát a gyermek,
ha a hó szitál, szalad a képzelet,
szánkó ébred, pedig rég feledve
mély álmot aludt, jól elrejtve.

Kacag, hallod, kacag a múltad,
hol fagyott kézzel a hógolyót gyúrtad,
örülsz újra, mindig a hóesésnek,
feléleszti benned ifjú énedet!

Zúzmara fák ágain, süvít a szél,
a tél nekünk így regél, így zenél,
jégvirág nyílik tulipán helyett,
fenyő illat van már , ünnep közeleg!

KÉTELY Haiku.

KÉTELY
Haiku.
Írta: Ács Nagy Éva

szabadság ilyen
szállni mindig az égen
mégsincs hát béke

Búcsúznék

Ács Nagy Éva
Búcsúznék

Látod indul a hajó,
mennem kell,
engedj,
ne nehezítsd meg búcsúzásom,
hidd el nekem is nehéz,
elmúlt már szerelmünk,
mégis fáj szívem,
de semmi értelme gyötörni egymást,
távozom, jobb lesz kicsit nélkülem,
engedj, ne gátold utamat,
szép volt veled,
szép a nyári éj,
az őszi szél,
a zimankós tél,
az illatos tavasz,
de már bántottuk egymást,
az életünkre sötét lepel borult,
mennem kell,
engedj, látod
nélkülem indul el a hajó!
Akarod? Akarom?
Újra veled?
Nos most mi lesz, mit tegyek, tegyünk?
Búcsúznék, de végtelenül nehéz,
belém égett minden pillanat,
hozzám nőttek sóhajaid,
körém fonódtak szavaid,
én és te, te és én,
együtt mi, miénk a végtelen,
küzdjünk érte, küzdjünk meg terheinkkel,
dobogjon együtt szívünk,
akarom újra megint!!

Hozzád ismeretlen

Ács Nagy Éva
Hozzád ismeretlen

Láttalak már, mégis rettegek tőled,
féltem, elbújtam volna fogvacogva,
mi volt mi álmom, békém megzavarta?
titok lengi körül, burkot fonva körém,
sötét leplet dobva árnyékomra,
ismeretlen illatot árasztva felém,
kiabálásom túlharsogta az üvöltő szeleket,
ébredek, nem félek tőled ,hiába jöttél értem,
hé,halál, nem féllek, én élek, ne temess még!

Ember vagyok. 2.

Ács Nagy Éva
Ember vagyok 2.

Ember vagyok vétkezem,
azért mégis lélegzem!
Ember vagyok hibázom,
számtalanszor vitázom!
Ember vagyok gyűlölök,
néha bizony köpködök!
Ember vagyok gyűlölnek,
néha arcon köpködnek!
Ember vagyok szeretek,
önfeledten nevetek!
Ember vagyok hát sírok,
nagyon sokat kibírok!
Néha jó embernek lenni,
mert így egyszerre tudok
gyűlölni , és szeretni.

Hiszem jövőnk

Ács Nagy Éva
Hiszem jövőnk

Holdfény volt lámpásom,
suhantam a fák közt vágyakozva,
félelmem eloszlatta a remény,
hittem, hogy a sűrűben rá lelek,
a tegnapok sebére gyógyírt találok,
hiszem, hogy jövőm majd nem fáj,
magányom sóhajtozik utánad,
egyedül átok, egyedül mélybe veszek!

Lelkem ott van

Ács Nagy Éva
Lelkem ott van

Hazám, te hűvös kárpátok,
remény egyszer haza találok,
hitem az hogy utam oda vezet,
s lelkem egységben lesz veled!

Anyám tudd, én jó vagyok

Ács Nagy Éva
Anyám tudd, jó vagyok

Magzati énem megszűnt bennem,
ahogy világra jöttem, fejlődött az orgia,
mázam, szépségem leolvadt arcomról,
feslett, festett lett és rútult arcom,
kinőttem habos, fodros, tiszta létem,
életem azóta csak az utcán élem,
anyám! én jó vagyok!

Elhagytam valahol a copfokat,
el a biztonságos szülőhelyem,
anyámat akkor zsarnoknak hittem,
hittem, s minden elöl menekültem,
érzéketlen semmi közepébe érkezve,
hajam már tépett, a szél borzolja, fésüli,
anyám én jó vagyok!

Szoknyám rövid, combom közepéig sem ér,
egyre többet mutat belőlem,
ártatlan bájam, csillogó szemem eltűnt,
elveszett valamikor az évek során,
arcomon ránc, púder, festék örökös nyoma,
mely barázdát vésett vonásaimba,
anyám én jó vagyok!

Vérvörös ajkamon az élet, keserv habzó volta,
púder adjatok gyorsan, még arcomra, még!
Takarja, leplezze  el a kiélt létemet,
fedje el a nyomort az átélt orgiákat!
Magzati énemből nem maradt már semmi,
semmi mi én voltam valaha neked,
anyám én jó vagyok!

Hát most akkor én kivé váltam?
hová lettem? szolgája lettem sorsomnak, neki!
Szánakozó tekintetek kísérnek éjjel, nappal,
s kísértenek köpködések átkok, s az igaz álmaim,
jó vagyok hiszem, jó ott még tudom,
még nem fertőzött meg a nincstelen lét, az utca,
anyám én jó vagyok!

Ott a báj, a mosoly gödre arcomon,
ott még nem takargatom valóm,
nem kell púder, rúzs, s nem festék,
anyám ! hallod ? hallgasd , felsírok,
siratja magát száműzött magzatod!
Anyám! én tudod akkor is jó vagyok!

Inni és feledni

Ács Nagy Éva
Inni és feledni

Innom kéne ma ,legurítani egy-két pohárral,
szembefordulni, dacolni a világgal,
innom kéne ma, akkor talán a jövő nem fájna,
feledni kéne, és sosem fordulni hátra!

Szerelmem a tenger

Ács Nagy Éva
Szerelmem a tenger

Érzem a véremben hullámzik a tenger,
érzem számban sós izét a víznek,
érzem a friss üde csábító illatát,
feltámad, tombol bennem a viharos szél,
a vágy, hogy mindig ott legyek,
ott hol a hullámok összeérnek,
tajtékzik ereje, elsöpörve mindent,
és átjárva testemet,elönt a megnyugvás,
elönti szívemet a vad szerelem,
hol szerenádot adnak vágyamnak
a nimfák, szírének, lágy tangót járnak
csodás vízi lények,és mind ez
veled kell nekem , te drága öreg tengerem!

Békém a hegyen

Ács Nagy Éva

Békém a hegyen

Pihenni jöttem én ide, ide eléd, alkonyatkor,
hol a felhők izzanak ,lángcsóvában nyugszik a nap,
elhagytam a város zajos forgatagát,
nem nyüzsög körbe itt nyugtalan ember tömeg,
átölel a csend, hív,magához láncolva a hegy,
szemem a békét látja ott ,ott fent magason,
nyugalmat áraszt felém az óriás csoda,
szépség, ártatlan, tiszta bájjal,
szerelmet szülve képzeletemben,
csak nézem, nézem, s mélyeket lélegzem,
nem fertőzi lélegzetem a szmog,
fenyvesek illata járja át tüdőm,
szeretlek hegy, szeretlek örökké,
magányomban csak te boldogítasz,
te oly vagy mindig, mint álmaimban,
szabad, titokzatos, legyőzhetetlen,
s ha boldogtalan vagyok, jövök hozzád,
te üzensz ,hívsz, békéddel megvigasztalsz,
fájok? hát nálad már gyógyírt találtam rég,
pihenni jövők ide, hol felettem tornyosulsz,
hol a fény beragyog, hol én is szabad vagyok veled!

Detto

Ács Nagy Éva
Detto

Te mondod szeretsz,
én mondom detto,
neked nem elég,tudom,
mondtad már párszor,
de helyettem a tettek beszélnek,
bizonyít a mosoly,ha rád nézek,
a remegés, ha látlak téged,
a hiány ha nem vagy velem,
felőrli minden idegem,
akkor vagyok nyugodt ha
mellettem vagy,
ha biztonságban tudlak,
ha hozzád érhetek, a nap minden
szakában, ha érzem illatod,
ha hallom sóhajod,
én már akkor jól vagyok.
Te mondod szeretsz,
én mondom detto,
hidd el szívem ez így jó!!

Fekete virágom

Ács Nagy Éva
Fekete virágom

Október volt, mikor elmentél,
szél fújt csak, még el sem köszöntél.
Szívembe markolt a jéghideg,
eső esett, testem remegett!

Október volt, egyedül hagytál,
fájdalom volt velem és magány.
Ítéltél engem sötétségre,
lelkemben már sosem lesz béke.

Október volt, féltékeny voltam
a földre, s én hozzá simultam.
Tested most már végleg az övé,
bánatom lett keserű könnyé.

Október volt, hallgatom a csendet,
mit a sorsom nekem teremtett.
Lassan dér lepte el a földet,
kertemben fekete virág termett.

Víz és pénz

Ács Nagy Éva
Víz és pénz

a víz maga az élet
remény tán lesz egyszer pénz is
rettegés a várakozás

Embernek mindig

Ács Nagy Éva
Embernek mindig

Nem elég az, hogy embernek születtünk,
viselkedni is kell,hogy igazán azok legyünk!

Akarom, hogy büszke légy

Ács Nagy Éva
Akarom, hogy büszke légy

Drága jó anyám, vétkeztem,
gondolatban bűnbe estem.
Anyám, légy most te a bírám,
légy ott az utolsó órán.
Nem ezt tanultam én tőled,
nem a bűn volt te erényed.
Adj lelkemre fehér ruhát,
tisztítsd meg legmélyebb zugát.
Nekem ez volt minden kincsem,
tőled feloldozást remélem.
Ó anyám, váltsd valóra álmom,
mondd újra büszkén,én lányom!
Büszke arra, te hoztál világra,
ne lehajtott fejjel menj az utcára.
Anyám oldozz fel,vétkeztem,
s érzem erőmet,tiszta lettem.
Anyám ha tudnád, sok a kísértő,
talán lennél kicsit megértő.
Lépek feléd vissza ígérem,
nekem te s mit tőled tanultam,
az az igaz kincsem!

Csábító hegyek

Ács Nagy Éva

Csábító hegyek

Ismeretlentől való félelem,
fent magason, hegyek havas ormán,
hol a felhők összeérnek,
vár a kihívás, a vágy ,hogy legyőzöd
egyedül, egymagad,
gyomrod remeg, levegőd szinte semmi,
mégis indulsz, még ha -ha ott van a ha,
hogy örökre ottmaradsz,
de fentről hatalmasnak hiszed magad,
fent ott a világ teteje, és ott lábaid előtt
maga a világ kiterítve,
hiába a sötét ,hiába a fagypont alatti hőmérséklet,
szerelem ez, ki megkóstolta örök rabja
a titokzatos óriásként fölénk tornyosuló hegyeknek!

Hitem örök Uram!

Ács Nagy Éva
Hitem örök Uram!

Kérlek uram, nyújtsd most nekem kezed,
uralkodjon lelkemben szeretet,
eddig az élettől nem sok jót kaptam,
de kell, nagyon kell, hogy én csak adjam!

Neked tudom mindenki egyforma,
ne engedd gyermeked veszni porba,
én már az angyalok közé vágyom,
nem izzani lent, pokoltornácon!

Kérlek uram, esdve előtted, vezess,
akarom én, hogy mindig jó legyek,
neked ez a kérés kis semmiség,
nekem, maga a hit, a mindenség!

Uram, annyi itt a mély útvesztő,
rengeteg a sűrű sötét erő,
lelkemben égjen lángoló szeretet,
ne hagyd ,hogy rossz felé eltévedjek!

Legyél velem mindig, imádkozom,
felhők mögé száll már vágy sóhajom,
túlmegy a gonosz démonok felett,
erőt adsz, hitet, mit örökké hiszek!

Örök fényt Uram

Ács Nagy Éva
Örök fényt Uram

Fényre születtem,
fényt hozni jöttem,
örök mécsesként világítani,
kérlek Istenem ,soha ne hagyd kihunyni!
Fényt akarok adni ,
fényként bearanyozni léteket,
hogy a világunknak,
megmutathassam a fény teli életet!
Fénylánya vagyok,
szívem is csakúgy ragyog,
sötétség helyett fényt hozok!
Legyen béke,
legyen mindenki a fénygyermeke,
kérlek Uram ne fukarkodj véle!
Eleget volt sötétségben az emberiség,
adjunk nekik vigaszt, reményt!
Adjunk fényt , még -még -még!

Örök gyászban (2015.11.13. Párizs)

Ács Nagy Éva
Örök gyászban
(2015.11.13.
Párizs)

Párizsra tegnap sötétség borult,
gyász , és csend vonult a városra,
könnyezve sír a föld, sír Európa
meghalt több gyermeke, fia.

Valahol zokognak az anyák,
többé nem nevetnek önfeledten,
mert aratott ,győzött a halál,
ártatlan életeket követelt!

Örökös gyász Európa zászlaján,
némák az ajkak, fájdalmas szívdobbanás,
ezen a napon többé nem dalolnak
hallgatnak még a Szajna menti fák!

Gyászos nap, gyászolj világ,
beírva a nap a  történelembe
gyilkosok járnak közöttünk,
orvul,támadnak ránk,
s ha hagyjuk, elvesztünk,
s akkor mindig sírnak majd a fák!

21015.11.13. Párizs Európa gyászban

Ács Nagy Éva
21015.11.13.
Párizs
Európa gyászban

Párizsban kihunytak a fények,
gyászszalagot lenget a szél,
országszerte ég milljó mécses!
Hitetlenek gyújtották meg lángját!
Siránkozva jöttek, csak jöttek
egyre többen ,és most
támadnak! ölnek, gyilkolnak!
S mi még segédkezet nyújtunk nekik,
befogadjuk, etetjük, itatjuk,
s hála, ők lesznek gyilkosunk!
Sajnáltuk, szántuk őket,
s most kik meghaltak
vajon értük szállt az ő szánalmuk?
Nekik,idegennek, nem számít az élet,
nem számít a mi gyászunk,
kezükben bomba robban,
velük halnak,hiszik ők a bátrak,
ártatlan áldozataikra lecsapnak,
vétlenek, védtelenek,nem sejtenek semmit,
csak robaj van, pánik, sikoltás és végül halál!
Halálra ítéltek, anyát,apát, gyermeket,
s halálos ítélet maga a végzet,
anyák sírnak, gyermekek árvák ,
a mieink,!gyászunk sóhaj Európában,
ez a haza a miénk, miénk marad!
Idegennek ,hitetlennek nincs helye -e hazában!
Európa eleget volt gyászban!

Mások az illatok

Ács Nagy Éva
Mások az illatok

Más illata van a Télnek,
a fenyőfák díszben ,a gyertyák illatozva égnek.
Más az éledező Tavasznak,
felébred a kikelet, napfény újra ragyoghat.
Nyári idő csábítóan hív,
vár a nyaralás s a hűset adó csodás víz.
Az Ősz is zajosan köszönt,
elmúlt minden, de sárga tengerével mosolyogva jött.
Mások az illatok s érzed csodásnak,
mind más, mint minden virágnak.
De mind szeretem, mert ezek nélkül nincs életem,
és így másságukért kellenek igazán nekem!

VÁGY AZ ÁLMOMBAN Szonett CXVII (117)

VÁGY AZ ÁLMOMBAN
Szonett  CXVII (117)
Írta:Ács Nagy Éva

Álmaimban majd megőrülök érted,
Elképzellek , hogy vársz rám mezítelen,
Szemem kalandozik izmos testeden,
Vágyam, hogy énem örök asszonnyá tedd

Mégis mindig mikor már felébredek,
Semmit ölel, kutat utánad kezem,
Magány borul rám, beteg lett a lelkem,
Asszonyi létemre sehol sem lelek!

Rideg minden ,állok csak, reményt vesztve,
Titkos vágyam álmaimban keresve,
Várlak! de tudom ,hogy már sosem jössz el!

Az éj varázsa messzire vitt tőlem,
Küzdök vele, hogy még kicsit elérjem,
Csendben, sírva,álmom tán életre kel!

Önzetlenül

Ács Nagy Éva
Önzetlenül

Most még csak egyedül, most még,
de vágyom rád, egy hű társra,
egy igazi jó barátra,
szívemben csak szeretet ég!

Részed akarok én lenni,
átélni mindent mit lehet,
élni örökké csak neked,
nem remeteként létezni!

Összetartozunk ,te meg én,
hiú önzőségek nélkül,
szerelmünk most erre épül,
adunk, egyikünk sem fösvény!

Eggyé válva ,mégis mindig
szabadon, nincs hát béklyó,
rabság, nincs rajtunk nyaktiló,
bizalom, akár holtunkig!

Szieszta (Arató tánc)

Ács Nagy Éva
Szieszta
(Arató tánc)

Mosolyognak, pedig munkától kérges a tenyerük,
reggeltől estig meg sem álltak, vért izzadtak a napon,
arattak, a munka nem várhat, a búza érett,
hajlott hátuk már nem is érzett fájdalmat,
tették dalolva a dolgukat.
Most estebéd van, pihennek végre,
elfogyott a munka mára, végre,
megérdemelt jutalom a jó vacsora,
s utána meg egy jó kis pálinka,
most senki nem szól, hogy ne komám,
ne igyál, most inkább kínálják a kupicát,
mosolyognak,poénokon nevetgélnek,
közben dohányfüstöt eregetnek,
holnap korán újra sorba állnak,
nincs vége még a hatalmas búzatáblának,
nem kell őket noszogatni, hajnalban mind itt fog lenni,
de addig is igyunk komám, öntsél no,
üres a kupicám!Cimborája rá nevet,
mi van kópé, mint kacsa a nokedlit te úgy nyeled!
Száraz a torkod? hát akkor igyál, elő a hegedűt,
hozzá már muzsikálj!Nézd csak táncolna a lábam,
muzsikálj, a legszebb menyecskét ide vonzzad,
táncolni kell, ünnepelni, jó termés volt, lesz mit enni.
Igyál komám, igyál már, a paraszt is mulatni vágyik,
öntök még, még ha akarod,de muzsikálj hajnalig,
ígérd meg, hogy abba nem hagyod!

Mondd miért

Ács Nagy Éva
Mondd miért

Miért rólad, csak rólad írok ,
miért ,hogy még mindig sírok?
Feledni szeretnék végre,
elbújni anyám ölébe!
Sorsomon pecsét,
a gyász pecsétje,
hiába nézek vágyakozva
fel-fel az égre.
Múlt emléke sanyargatja létem,
múltbéli csókok tűzét ,még
jól érzem!
Menekülnék végre,
elbújnék anyám ölébe.
Miért fájok akkor,
nem értem,
ha elmúlt a jó, s a rossz is,
már nem él bennem sérelem,
szeretlek? nem tudom,
de hiszem még!
Felnőtté tettél pár perc alatt,
fekete fátyolt hagytál rám,
felnőttem, végre,
de úgy elbújnék minden elöl
anyám ölébe!
Nem lehetne ?

Kihűlt érzelem

Ács Nagy Éva
Kihűlt érzelem

Kihűlt hamuban nem éled újra tűz,
kihűlt szívben nem él szerelem,
erőtlen karok nem tartanak melegen
semmit érő szavakban nincs érzelem!

Megjártam a poklot

Ács Nagy Éva

Megjártam a poklot
 
Pokolból jöttem vissza,
odalent sok ördög véremet szívta.

Kifacsarták volna belőlem az egészet,
rajtam átgyalogolt volna az enyészet.

De nem hagytam magam,
hiába ,,ott állt egy nagy katlan.

Főni benne bíz én nem fogok,
akkor ott elpusztulok.

Rusnya ördögök ereszetek.
véremre nem lesz kedvetek.

Inalok..menekülők,
főjenek meg ők,az ördögök.

Én megyek,,lépek egy nagyot,
virágjaim a földön megvárjatok.

S újra itt vagyok,tudom rám vártatok.
Világosodik már a hajnal,
elmém tisztul, visszakaptam.

Sírtak utánam a csillagok,
tengerek már ti se háborogjatok.

Itt vagyok ,s csillapodnak a morajok,
ott a sziklán állok, hullámok,
rátok várok..

A világ mindenség az enyém,
ebből nekem a sok kell még.
Ígérem a pokolból nem kérek,
úgy élek , hogy oda többé vissza nem térek.

S nem félek szembe nézni az ördöggel,
erős leszek , velem ő nem bír el.

Nem húz le a föld alá,
emelt fővel búcsút intek neki,

na pá!

Ács Nagy Éva és Hajdinyák Anita. Árnyak és felhők..

Ács Nagy Éva
és
Hajdinyák Anita.
Árnyak és felhők..

Felettem gyülekeznek már a sötét felhők.
Árnyak játéka tán ? Nem őket látom most..
Árnyakat s felhőket..hű szeretőket ..
búja vágyakat, forró szenvedélyeket.
elmém szülte pajzán képzeletet.
Szeretni vagy vágyni talán ?
Elmém válaszol erre csak igazán,
Elmém szülte vagy igaz talán ?
oh érzem meghalok egy hideg éjszakán..
Vágyam feléd száll, sóhajom tiéd,
szeretni kéne csak, kell ,árnyak nélküli érzelem,
Nem kéne, de nincs itt értelem,
csak árnyak játszanak  már énvelem !
Oh árnyak kérlek távozzatok ,
én hús és vér ember ki itt vagyok !
Hagyjatok élni, s nem elveszni,
hagyjatok szeretni, még- még -még!
Oh árnyak! Válaszoljatok!
Gondolataim legyenek szabadok!
Még és még míg élek!
Szeretni nem örökre elveszni,
nem a mocsárba fulladni.
Árnyak gondolataim nálam szabadok..
A félsz gúzsba köttök s ez nem én vagyok..
Oh árnyak s lelkek -Hát legyetek  ti is szabadok!

Egyszer majd

Ács Nagy Éva
Egyszer majd

Egyszer megírom neked ,
egyszer elmondom mit érzek,
el azt, hogy fáj, el ,hogy társam magány,
el, hogy összedőlt az álmom,
hogy összezúzta testem a gyász,
egyszer elmondom neked,
hogy a fájdalom mily kegyetlen,
hogy szívembe lúgként mar a fáj,
elmondom én, hogy ez mennyire kegyetlen,
hogy görcsbe rándul odabent minden dobbanás,
el , hogy létem itt nélküled már csak vegetál!

Álmok mécsese

Ács Nagy Éva
Álmok mécsese

Szeretném a fájdalom könnyet elapasztani,
gyászoló özvegyek álmait valóra váltani,
a mécses örök lángjában sóhajuk ,vágyuk ég,
a szívükben szerelmük még elevenen él,
de szemük fénytelen, fájdalommal teli,
kezük eleven test helyett már csak a hideg hantot öleli,
gyászfátyol alá fúj a szél, szőke fürtök nincsenek,
őszbe mentek át a tincsek, melyek egykor
vállakra omoltak, melybe egykor szerelmes
kezek túrtak, néma száj, zárt ajak,
nem dalolnak már vágy szavak,
gyászba vonult át az eleven lét,
a fájdalom ,a hiány roncsolja az eddig ép elmét,
őrült tettek, őrült gondolatok sorakoznak,
mécsese ég a gyászolónak, álmok lángra borultak!

Boldogságom

Ács Nagy Éva
Boldogságom

szeretném a világot magamhoz ölelni,
szeretném a szélbe hangosan kiáltani,
szeretnék repülni végtelen magasra,
egész nap csak bolondozva, kacagva
táncolni kint a szabad friss levegőn,
a réten virágok között mezítláb sétálni,
lepkéimmel virágról virágra szállni,
zuhogó esőben bőrig elázni,
útszéli pocsolyában fürödni,
nem törődni semmivel,senkivel,
boldogságomat gúnyvigyor ma
nem veszi el, azért sem,
nem és nem engedem,
BOLDOG VAGYOK!

Haiku csokrok Ősz

Haiku csokrok
Ősz

SÍR A NYÁR
Haiku.
Írta:Ács Nagy Éva

feltámad a szél
sárgul az avar tenger
könnyezik a nyár

KÖZELIT A TÉL
Haiku:
Írta: Ács Nagy Éva

köd lepi el a
fényhez vezető utat
a tél integet

SZÜRET
Haiku.
Írta:Ács Nagy Éva

érik a szőlő
puttonyba szedik majd le
palackban köt ki

GYÁSZ
Haiku.
Írta:Ács Nagy Éva

Novemberi gyász
fájdalom pír arcokon
búcsút hint kedvünk

Magányháló

Ács Nagy Éva
Magányháló

Emlékeim? Igen, csak emlékeim vannak,
különben a napok mellettem elsuhannak,
csend, csend lett a társam, néma vagyok,
a magány hálót sző szívemben,
nehezen kel életre, alig dobog,
emlékeimbe temetkezve lassan elmúlok!

Félek egyedül

Ács Nagy Éva
Félek egyedül

Egyedül voltam  gyászomban,
nem volt mellettem ki fogja a kezem,
vagy vállamra tegye kezét, s átöleljen,
ki jó szót ,vigaszt nyújtson ,erőt adjon nekem,
fájt a magányom, fájt bolond szívem,
keserű könnyem lepte el arcom,
a szél feltámadt, fáztam,
remegtem ,féltem egyedül!

Fájó érzelem

Ács Nagy Éva
Fájó érzelem

nem én kiáltok hanem a lelkemben
rothadásnak indult üszkös szavak
melyek valahol bennem elakadtak
kimondani már nincs jelentősége
bomladozó fájó érzelem lett a vége
testem elemésztik csak gennyes vacak
nem mondtam ki hát most rothadt maradt